|
Még mielőtt bármibe is
belekezdenék, szeretném leszögezni, hogy a civil szervezetek – az esetek
túlnyomó részében – nagyon fontos szerepet vállalnak mind a gazdaság, mind
pedig a közélet területein, és megnyilvánulásaik legtöbbször elősegítik, vagy
akár meg is teremtik a társadalom érdekvédelmét. Persze itt is, mint mindenhol
másutt, vannak kivételek. A Szike Egyesület egy eklatáns példa arra, hogyan nem
lehet a civileknek, a civilekért, de ugyanakkor ellenük fellépni.
 Magyarország egy fejlődő vidék,
ahol sokan még ma is elgondolkodnak azon, hogy jó, vagy rossz, ha egy település
belső útjai helyett egy elkerülő szakaszon közlekednek a gépjárművek. A környezettudatosan
gondolkodók átlátják annak az előnyeit, ha az amúgy is terhelt belváros
megszabadul a forgalomtól, míg a rosszul kitalált kocsmák tulajdonosai attól
rettegnek, hogy az autóforgalommal együtt a kocsma forgalmát is elveszítik. Valami,
a fentihez hasonló kricsmit próbálhat védeni a Szike is. Nagyon találó nevével
és működésével naponta hasít bele a nem létező M0-ás hiányában szenvedő
települések polgáraiba. A magyar jogrend lehetőséget biztosít arra, hogy alap
nélkül akadályozzanak meg egy országos fontosságú beruházást, még ha csak
időszakosan is. Ez a szike egyre életlenebb, viszont ez azzal is jár, hogy
egyre fájdalmasabb, amikor a húsunkba hatol.
Helyi programjaink az M0 autópálya településrészünket
érintő nyomvonalának engedélyezési eljárásában ügyfélként veszünk részt. A
különböző nyilvános fórumokon, közmeghallgatásokon, hatósági megbeszéléseken
képviseljük az itt élők érdekeit. – ezt a mondatot olvashatjuk a „túltámogatott”
szervezet internetes oldalán. A szavak egymásutánja nagyon szép képet rajzol,
és szinte látjuk a sárkánnyal megküzdő Szent Györgyöt, amikor felfedezünk az
idilli képen két apró hibát. Az egyik, hogy a sárkány nem fenyeget senkit, sőt
inkább védelmet nyújt a magáról megfeledkezett hüllőgyilkos ellen, a másik
pedig, amikor észrevesszük, hogy valójában nem is sárkány a megtámadott
személy, hanem egy, illetve több személy, akik emberek.
Gellért Miklós úr áll a vártán. Bár senki sem állította
oda, és a különböző felmérések mind 95 százalék feletti elutasítottságát mutatják,
ő nem mozdul. Azok sem nagyon mozdulnak, akikre ő kényszeríti rá a bénultságot.
Nem mozdulnak, mert vagy megbetegedtek az utcájukban megnövekedett légszennyezettségtől,
vagy félnek kilépni a kapun, vagy egész egyszerűen nem tudnak kihajtani a
garázsukból, mert a forgalom nem engedi őket.
Gellért Miklós ül a babérjain és rodeni pózban próbálja
eladni magát. Bár ha egy kicsit gondolkodna, rájönne, hogy nem a póz tesz
bennünket valamivé, hanem az, hogy gondolkodunk… mi gondolkodunk.
|
Települések
