Tapolca- A tetoválás a régmúlt időkben társadalmi
jelentőséggel bírt- minták, jelek- a hovatartozás beszédes motívumai voltak. Mára egyes emberek számára divat, döntő többségük céltudatosan kifejezőeszközként, önmegvalósításának eszközeként
használja, egyfajta mondanivalót közvetít a külvilág felé. Településünk jelenleg
legismertebb tetoválója és piercere (testékszer behelyező)- Fülöp Artúr- jövő hónaptól külföldön folytatja karrierjét.
- Merjünk nagyot álmodni. Nálad
is így kezdődött?
- Valójában a gazdasági válság
juttatott odáig, hogy az élet más területén is kipróbáljam magam. Megszűnt a
munkahelyem, ezt követően döntöttem úgy, hogy kimegyek a testvéremhez „szerencsét
próbálni”. Róla annyit kell tudni, hogy Prágában sikeresen működtet egy tetováló
szalont. A szakmája mestereként biztatott, annak ellenére, hogy még rajzolni
sem tudtam normálisan. Rövidesen ráleltem a megfelelő emberre, aki átadta a
tudásanyagát, egyben rádöbbentett: ha az ember hisz és bízik önmagában, képes
olyan dolgokat megvalósítani, amit addig lehetetlennek gondolt.
Egy idő után már kezdtek tetszeni
a rajzaim, ez motivált, hogy elkészítsem az első „művemet”. Egy nonfiguratív skorpió
volt… Jani, a tesóm aprólékosan mutatta meg a szakma legapróbb fortélyait, egy
lányra varrtam fel a kért motívumot. Velem ellentétben, sokan
disznóbőrön gyakorolnak, ami nem jó, ugyanis képtelen visszaadni az emberi bőr
reakcióit.
- Konkrét motívumokat kérnek?
- Változó. Vannak, akik
végletekig ragaszkodnak ahhoz, amit magukkal hoztak, megint másoknak vizuális
elképzelésük ugyan van, de az interneten sem találtak hasonló motívumot, ezért
velem rajzoltatják meg. Jobban szeretem, amikor
megbeszéljük a részleteket. Ahogy Jani tesóm szokta mondani: Az a jó tetováló,
aki képi világában felül tudja múlni az illető által hozott motívumot. Ezt
annyival egészítem ki, hogy alkalmanként a hozott kép hibáit- pozitív irányba-
korrigálni tudjuk, amikor felvarrjuk a bőrre.
- Beszélhetünk közkedvelt
motívumokról?
- Nem. Az emberi fantázia egy
kiapadhatatlan forrás. Amikor magadénak érzed a tetkódat, akkor már megérte. Jómagam
időtérképnek aposztrofálom őket, ha ránézek bármelyikre, életem egy-egy
korszaka jut eszembe. Egyre inkább kifejezőeszköz a tetoválás, természetesen a
pillangó az egyik elnyűhetetlen motívum a hölgyek körében.
- Van „egészséges” darabszám a
tetoválás terén?
- Ezt az adott egyén döntésén
múlik. Határt lehet szabni akár egy, kettő vagy három után is… amióta
nyitottabbak lettek az emberek, és a a munkahelyek is rugalmasan kezelik ezt a
kérdést, többen bevállalják. Volt, aki 35 évesen jött… és nem
egy apró motívummal nyitott, hanem telibe varratta az egész karját.
Hatalmasat változott a világ és
benne- mi- emberek is. Mások az értékrendek- egyik generáció leköszön, jön egy másik,
akik rugalmasabbak… és akkor a technika fejlődéséről nem is beszéltem. Ezek
mind hozzájárultak a tetoválás és a piercing térhódításához. Az egyik alkalmi
dísze testünknek, a másik inkább kifejezőeszköz és egy életre szól.
- Beszéltünk a divatról és a
kifejezőeszközről is…
Aki csak divathóbortból
tetováltat, előbb-utóbb megbánja! Aki pusztán azért varrat magára egy
motívumot, hogy menő legyen, nem fogja jól érezni magát a saját bőrében, hiszen
külső indíttatásra cselekedett. Személy szerint egyetlen tetoválásomat sem
bántam meg…
- Felvetődik a kérdés a
színvilággal kapcsolatban is.
- Realisztikus világunk is színek
sokaságából tevődik össze. Egy aprócska virág is attól lesz szépen kidolgozott
és élethű, ha mindezt színekkel érzékeltetjük. Akik ilyen egyéniségek, mindez a
tetoválásukban is visszaköszön. A fekete-fehérnek is megvan a maga ősi eredete,
természetes hatása. Stílus- és emberfüggő, de mindkét verzióban a színvonalas
műre kell törekednie az alkotónak.
- A gyengébb nem a bátrabb, vagy
mi vagyunk a legények a gáton? Melyik testrészre kerül a legtöbb motívum?
- A nők sokkal bátrabbak,
határozottabbak, a fájdalom-küszöbük is jóval magasabb. A férfiaknál viszont a
méret a lényeg, ritka, hogy kis motívumokat varratnak magukra. Divatos felületekről sem
beszélhetünk, a hölgyek esetében- esetleg- a derék tájéka, vagy extrém helyek,
mint pl. a fül mögötti rész.
A tetoválás a ma oly divatossá
vált piercinggel karöltve egyfajta testékszernek minősül. Így van ez az adott
motívummal is, amikor első lépcsőben a kontúr felkerül a testedre, azt kell érezned,
hogy kényelmes, avagy tetszik a látvány… ezért is javaslom kevésbé látható
helyek esetében a tükröt- azonosuljon a látottakkal, ha tetszik, folytatódhat a
munka.
- Manapság sokakra ráakasztjuk a művész jelzőt.
Mitől válik valaki tetováló művésszé?
- Kritérium, hogy a szakmának el
kell ismernie a műveidet. Amikor a legnevesebb tetoválok bólogatnak a a munkáid
láttán, már művészi szintre emelkedtél, letetted a névjegyed! Vannak olyanok is, akik nagyon
tehetségesek, de elkallódnak kisebb szalonokban.
A felsoroltakon kívül kell egy
mester, akitől megtanulod a szakma részleteit. Nekem óriási szerencsém volt a
tesómmal /fotó bal oldalán/, aki már több mint egy évtizede tetovál és a legjobbak közt tartják
számon. A tetoválás a rajz és a festészet ötvözete. Nagyon komoly
színátmenetek, színkeverések szükségesek egy mestermunkához, hogy visszaadjuk,
amit elvárnak tőlünk. Például egy realisztikus skorpió
esetében árnyékolással képes vagyok olyan hatást elérni, mintha éppen a
válladon araszolna a „kis aranyos”. Amennyiben mindez kellő sikerélménnyel is
párosul, megvan a kellő motiváció a jövőt tekintve.
- Mi a kihívás egy tetováló
művész számára?
- A komolyabb, árnyékoltabb
minták vagy a portrék. Visszaadni egy szeretett személy, állat arcát, vonásait…
bizony nem kis munka. Rengeteget fejlődtem, de tisztában vagyok a
hiányosságaimmal is, ezt tökéletesítem jelenleg is. Büszke vagyok az eddigi
munkáimra, remélem, a jövőben is sok szép tetoválással örvendeztetem majd meg
Ausztriában is az embereket, akik igénybe fogják venni a szaktudásomat. Jani rengeteg tapasztalatot adott
át nekem, 2 esztendő után sikerült odáig eljutnom, hogy külföldön érdeklődnek
utánam. Nem szabad kihagynom az adandó alkalmat, még akkor sem, ha van pro és
kontra is. Anyagilag abszolút megéri, emellett én is kiteljesedhetek, azt
művelhetem, amit szeretek.
Ugyanakkor ritkábban fogom látni
a családtagjaim, barátaim, ismerőseim. Akik ismernek, tudják, hogy tagja voltam
a Katona „Főnök” László nevével fémjelzett Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok
bandának is... őket is magam mögött kell hagynom.
- Nem kortes beszédet, sokkal
inkább tényeket szeretnék… véleményed szerint ártalmas a tetoválás?
- A tetováló szalonokat,
stúdiókat egy modern fogászati rendelőhöz tudom hasonlítani. Az eszközök
sterilitási szintje maximális, az uniós festékanyagok is olyan teszteken mennek
át, amelyek azonnal kimutatják, ha nem felelnek meg az előírt követelményeknek.
Ráadásul palackozás előtt is van még egy sterilizációs folyamat, ily módon is
megakadályozva a bakteriális fertőzés lehetőségét. Emellett testbarát, növényi
festékanyagokról van szó.
Tetoválásnál még nem, de
hennafestésnél már jómagam is láttam égési sérüléseket. Aki a tetkó mellett
voksol, abban az esetben dönt rosszul, ha nem gondolja át, mit is szeretni
felvarratni a testére, mert nincs visszaút. Amennyiben megunja néhány nap vagy
hét után az illető, a lézeres kezelés marad, mint egyetlen megoldás. Ez a
beavatkozás roncsolja a bőrszöveteket, égési sérülések maradnak hátra.
- Reméljük minőségi
tetoválásaiddal rövidesen Téged is a legjobbak között tartanak majd számon. Azért
bízhatunk benne, hogy a jövőben még Tapolcán is megvillantod majd a tudásod?
- Hosszú távra terveztem a
külföldi pályafutásomat. A tesómnak sikerült, én is optimistán tekintek a
jövőbe. Alkalmanként haza fogok jönni a családomhoz… és ha valakinek
tetováltatni támad kedve, természetesen vállalni fogom. Ausztria távlatokat
nyitott számomra, de soha nem felejtem, hogy ez a hazám, a városom, itt élnek,
akik kedvesek a szívemnek!
"Karodra írták, hogy 'Bűn az élet',
Nevettél rajta, s a bőröd égett,
A tű csak futott és a haverok
Röhögve olvasták: Hülye vagyok!"
/Hobo Blues Band: Tetovált lány- részlet/
|