Pócsi Béla. Édesanyjától a növények, édesapjától az állatok
szeretetét örökölte. Hatszoros világbajnok díszmadártenyésztő. Genetikailag van a zsigereibe
kódolva a Természet, az állatok, a madarak szeretete. Az utolsó mohikánok
egyike, aki még a nagybetűs EMBER kategóriáját képviseli. Idén ismét
világbajnok lett, úgy, hogy madarai nélküle utaztak a franciaországi
világbajnokságra. Az elismert szakember készséggel válaszolt lapunk kérdéseire.
- 2011. január 21-30-ika között került
megrendezésre a franciaországi Toursban az 59. Díszmadár Világbajnokság, ahol
Pócsi Béla nemzetközi hírű turákóival 2 arany-, 2 ezüst-, és 1 bronzéremmel
gazdagodott. Az elismert szakembert kérdeztük a részletekről.
- Úgy döntöttem, hogy idén is megmérettetem
magam, illetve madaraimat. Sajnos, anyagi okok miatt nem utazhattam velük, de a
Magyar Díszmadártenyésztők Országos Szövetségének elnöke- Tóth Sándor
biztosított arról, hogy a Nyíregyházáról érkező autó a helyszínre szállítja a 14
példányt.
Előtte, már hajnali 2 órától azon dolgoztam
párommal-, Zsuzsával, hogy a 95
madárból kiválasszuk azt a tizennégyet,
amelyeknek esélye lehet a versenyen. Miután megtörtént, megmostuk az arcukat,
lábaikat, majd megszárítottuk őket. Nagyon gyengéd bánásmódot igényelnek, mivel
a turákók tollcsévéje lazán ül a bőrbe. Egy rossz mozdulat… és csak a madár
farka marad a kezedben! Ezúton is külön köszönet életem párjának, a dicsőség
legalább fele őt illeti, rengeteget segített és segít a mai napig.
Mivel Franciaországban és az előző versenyek
színhelyein is magas a díszmadártenyésztés berkein belül a lágyevő kategória
kulturális szintje, nem sok esélyt láttam a sikeres szereplésre. A madarak
gyűrűszámát, állat-egészségügyi, CITES-papírokat (Tenyésztői bizonylat) és a
nevezési díjat (10€/madár és 12€ a katalógus) már december 12- ig el kellett
küldeni a verseny helyszínére,
A mintegy 1800 km- es és 20 órás
utat szivaccsal bélelt helyen- étlen-szomjan- töltötték a madarak. Maga a
kiállítás 10 napig tartott, ahol 20 ország több mint 20 ezer szépsége vett részt. Az enyémek
az F2- es szekcióban indultak, ahol 1000
feletti volt az indulók száma. Hazánkat 15
díszmadártenyésztő 53 madara
képviselte, rajtam kívül- sajnos-, senki sem érdemelt ki dobogós helyezést. A
Sors úgy akarta, hogy idén is felállhattam a dobogó legfelső fokára, ezúttal is
2-2 arany és ezüst, valamint egy
bronzérem tulajdonosa lehettem.
Nemcsak egyéniben, hanem kollekcióban is
indultam és nyertem /kollekció= 4 db azonos fajtájú és évjáratú 1-2 esztendős
madarak nevezhetők be/. A kollégáknak „mellékeltem” a madaraim táplálékát is- 25 kg banánt, 10 kg körtét és szintén ennyi cseresznyebefőttet.
Szomorúan tapasztaltam, hogy február 1- jén,
mikor megérkeztek, már annyira le voltak gyengülve, ha 2-3 nappal tovább
tartott volna a verseny, állományom felét elhullottan kapom vissza. Nem kaptak
megfelelő mennyiségű táplálékot, pedig fontos lett volna, mivel nagyon gyors az
anyagcseréjük. Idehaza öt napon át kapták az anti- és a pro biotikumokat, így
aztán szépen helyre jöttek.
- A sportolóknál az ember, ebben az esetben
ember és állat párhuzamos felkészüléséről van szó.
- Valóban komoly felkészülést igényel-
minden téren. Azt hittem, nálam is úgy működik, mint a világbajnok sportolóinknál…
küzdök és készülök minden erőmmel, amíg a hőn áhított aranyat a nyakamba nem
akasztják… tudván, hogy ehhez minden segítséget megkapok, majd a munkámat,
annak gyümölcsét anyagilag és erkölcsileg is elismerik a város elöljárói. Nos,
én nem tudom elmagyarázni a „versenyzőimnek”, hogy most kell csúcsformában
lennetek! Az ember tudatosan készül a versenyre, az állatokat az ösztönei
vezérlik. Nem tudom őket befolyásolni, ennek ellenére mégis világbajnokként
térhettem, helyesebben tértek haza madaraim- immár harmadszor. Akkor hol az
értékrend?
- Öt éremmel ismerték el az idén nevezett
turákókat. Részleteiben?
- Hivatalos okmányokkal rendelkező madarakat
lehet nevezni, a világ legjobb bírái döntenek arról, hogy a jók közül is kik
lesznek a legjobbak. 100 pont a maximum- ilyen madár nem létezik! Az enyémek 90-94 pont között kaptak. Az egyik
kollekcióm harmóniájáért még 5 jutalom pontot kaptam- így lehettem világbajnok.
A másik kollekciómat már „csak” 4 plusz ponttal értékelték-, vagyis ez a 2.
helyhez volt elegendő. Egyéniben 6 példányomat indítottam- közülük a 93 pontot elérő Livingstone-turákóm
„aranyos” lett, emellett 1-1 ezüst- és bronzéremmel is gazdagodtam.
Eddigi három világbajnokságról- összesen- 6 aranyat, 6 ezüstöt és 3 bronzot hoztam
haza, öregbítve városom és hazánk hírnevét.
Igaz, nem kicsi áldozat árán. Minden reggel
korán kelni, a tenyészállomány naponta közel 20 kg gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt el, amit le kell reszelnem,
vagy éppen fél centis darabokra vágnom. Emellett nincs Húsvét, sem Karácsony,
az év minden napja kemény munkával telik.
- Milyen érzések kavarogtak Önben, mikor
megtudta, hogy világbajnok lett, és a Himnuszt mégsem Önnek játszották?
- Köszönöm, nagyon jó kérdés! Valóban… már
két alkalommal is megtapasztaltam, átéltem, milyen érzés, ha az ember egy
nemzetközi megmérettetésen a dobogó legfelső fokára állhat… és csak neki szól a
világ legszebb Himnusza /könnybe lábad a szeme/…
Belgiumban még elsírtam magam,
Olaszországban elérzékenyültem, de ott már egyéb gondolatok is megfogalmazódtak
bennem.
Nem tagadom, rossz érzéssel töltött el, hogy
nem tudtam a madaraimmal lenni Franciaországban. Jó lett volna, ha megint én
foghattam volna a magyar zászlót, hallgathattam volna a Himnuszt… ezúttal négy
kedves kollégámat érte ez a megtiszteltetés. Nem elsősorban a dicsőség miatt
sajnálom ezt az egészet, hanem szakmai okok miatt. Nagyon sok új dolgot
tapasztal, lát ilyenkor az ember, ami által tovább tud fejlődni, a hasznos
dolgokat be tudja építeni mindennapjaiba.
Élő állatokkal bánni hihetetlen összetett,
nehéz és felelősségteljes feladat. Talán ezért is tartom, tartjuk értékesebbnek
a mi győzelmünket, mint amikor egy élsportoló nyeri el ugyanezt.
Ráadásul nekünk minimum két évre előre kell
gondolkodnunk, megtervezni a jövőt, hogy hány majd hány madarat szeretnék
versenyeztetni, stb.
Egy példa: 2010-ben 20 hím és 20 nőstény turákot raktam párba, de a tenyésztési
eredményt így sem lehet garantálni… ennek ellenére, ebből 24 fióka született, már le is vannak jelentve a szakhatóságnak.
Ezekből kell majd kiválasztanom azokat, akiket a következő világbajnokságra
nevezni szeretnék. Biztosíték nincs arra, hogy ezek a madarak éppen akkor
megfelelő kondícióban vagy harmóniában lesznek.
Lényeges, hogy amíg a madaraim között
vagyok, látom az emberek mosolygós arcát, addig a lelkem boldogsággal és
szeretettel töltődik, mert bennem még él a szeretet, önzetlen segítségnyújtás,
idősek tisztelete, szavahihetőség és ismerem a boldogság érzését is. Minden út a
Természetbe vezet vissza- a Flóra és a Fauna nélkül nincs Élet. A virágok, fák,
folyók, madarak és azok csodálatos trillái- ezek az igazi szépségek, amik be-
és kitöltik mindennapjainkat.
A boldogság egy olyan madár, amit erőszakkal
nem tudsz megfogni, mert kisiklik a kezeid közül, de ha csendben, türelmesen
vársz rá, egymásra leltek! Kívánom mindenkinek, hogy egyszer a vállára szálljon
a boldogság Kék Madara!
- Amikor az ember ennyi nemzetközi
elismerést szerez, vajon már a név is elegendő a sikerhez?
- Hazai kiállításokról szinte minden
lehetséges érmet elhoztam már, a szerbiai bírák biztattak még annak idején,
hogy ezt a csodálatos állományt világbajnokságon is meg kellene mutatnom. Úgy
döntöttem, belevágok, mert ez által is a városom, országom hírnevét fogom
öregbíteni. Lágyevő kategóriában- ekkora állománnyal- tudomásom szerint
hazánkban senki, de Európában is csak kevesen rendelkezhetnek.
Kétségtelen, hogy a szakmában, a
kategóriámban már elismert vagyok. Maradandót is alkottam, vannak madárfajok,
(Vörös bóbitás-turákó, Viola-turákó, stb.) amelyek az én nevemhez köthetőek,
azaz én tudtam őket először tenyészteni. Küldetésünk van- nekem az, hogy megalkossam
Magyarország első Madár- és Növényparkját. Ez lenne életem munkájának a megkoronázása.
Az „önfényezés” nem az én világom… de már nem etetni, itatni és takarítani…
hanem alkotni szeretnék- 12 éves korom óta ezen, ezért dolgozom.
Az általam felhalmozott tudásanyagot,
eredményeket át szeretném adni egy olyan ifjúnak, akiben megtalálom fiatalkori
önmagam.
- Már a 2009 szeptemberében Önnel készített
interjúban is taglaltuk egy lehetséges Madár- és Növénypark életre hívását?
Azóta semmi sem történt?
- Fogalmazzunk úgy, érdemi előrelépés nem
történt. A városnak, a régiónak, a lakosságnak, nagyoknak és főleg kicsiknek
szeretnék egy olyan dolgot megvalósítani, amely idegenforgalmi jelentőséggel is
bír, a fiatalokat a Természet felé orientálná. A ma embere már egy virtuális
világ részese, ez nem jó! Fogadják el a város vezetői is- minden út a
Természetbe vezet vissza. Flóra és Fauna nélkül nincs Élet. Az I. Egzotikus
Díszmadár Kiállítás- 2009 szeptemberében élő példa volt arra, hogy lenne igény
erre az objektumra. A több mint 4000
érdeklődő minden várakozásunkat felül múlta… voltak olyanok, akik mindhárom
napon, több órát töltöttek a helyszínen, és elégedetten távoztak.
Ilyen jellegű Madár- és Növényparkok az
uniós országok többségében, már 30-35 esztendeje nyereségesen működnek. Tapolca
is igényelné, de egyelőre hiába. Ajánlom, hogy a Képviselő-testület még idén
látogasson el például Tenerifében a Loro Parkba /fotón- jobbra/, vagy Németországba- a Walsrode
Madárparkba- és nézzék meg, milyen földi paradicsom fogadja őket, milyen
élményekkel térnek majd haza… utána döbbennek majd rá, hogy eddig mit is
veszítettünk.
Amennyiben elindították volna a projektet,
akár már a 2015- ös világbajnokságnak Tapolca adhatott volna otthont, ami
minden szegmensre pozitívan hatott volna.
Kiragadok két levél részletet, amelyből
megérti a Kedves Olvasó, hol is tartunk.
„Tapolca
Város Önkormányzata Képviselő-testülete a kizárólagos tulajdonában lévő
Tapolcai Városfejlesztési Kft. (8300 Tapolca, Hősök tere 15.) részére
4.500.000,-Ft, azaz Négymillió-ötszázezer forint összeg biztosítására előzetes
kötelezettséget vállal a projekt megvalósítását biztosító településrendezési
eszközök elfogadását követően a 2011. évi költségvetése terhére a tapolcai
Madár- és Növénypark Megvalósíthatósági Tanulmánya és építési engedélyezési
szintű terveinek elkészíttetésére.”
(Részlet az ELŐTERJESZTÉS-ből, Kelt: 2010.
június 11., ügyiratszám: 14/503-1/2010.)
A másik levél már idén íródott.
„Tapolca
Város Önkormányzata Képviselő-testülete a 2011. évi költségvetését a 2011.
február 11-i ülésén fogadja el. A rendelet-tervezetben a 2010. június 18- án
kelt 77/N/2010. (VI.18.) Kt., illetve a 78/N/2010. (VI.18.) Kt. határozatoknak
megfelelően rögzítésre került az előzetes kötelezettségvállalás a Madár- és
Növénypark tervezésére 4.500eFt összegben. Ez az összeg azonban nem azonnal és
kizárólag a feltüntetett célra használható fel, ellenkező döntésig. A
hivatkozott határozatban előírtak szerint a településrendezési eszközök
módosításának előkészítésére megkezdődött, amelyek képviselő-testületi
elfogadását (várható időpontja 2011. III. negyedév) követően történhet a
pénzeszköz átadása a Tapolcai Városfejlesztési Kft. részére a
Megvalósíthatósági Tanulmány és építési engedélyezési szintű tervek
készítésére.
Az Ön
által elképzelt- vitathatatlanul Tapolca érdekeit is szolgáló- fejlesztéshez
szükséges anyagi eszközök nem állnak rendelkezésre.” (Kelt: Tapolca, 2011. február 9.,
ügyiratszám: 1/218-1/2011.).
A polgármesteri levél taglalja még a
pályázati források lehetőségét, vissza nem térítendő támogatást, az önrész
igazolására, biztosítékok körére is kitér, valamint a vállalkozás turisztikai
fejlesztéséhez biztosítható anyagi eszközök nagyságáról, rendelkezésére
állásáról is szó esik. Ennyi történt idáig…
A Madár- és Növénypark projekttel ki tudja
mi lesz… de azt őszintén remélem, még idén találok olyan befektetőt és
objektumot, ahol legalább egy szezonális kiállítás megvalósítható lenne, ezen
belül a diákok részére egy oktató-központ. Itt sok mindent élőben
magyarázhatnék el a gyerekeknek, amiről éppen akkor tanulnak. Remélem, hogy a
helyi Vállalkozók Egyesületére ezúttal is számíthatok, ahogy az eddigi pozitív
hozzáállásukért és önzetlen segítségükért is köszönetemet szeretném kifejezni.
Soha nem a saját, hanem a település érdekeit
tartotta, és tartom szem előtt, hiszen Tapolca adottságainál fogva csak a turizmusra tud alapozni.
Nekem nincs szükségem autóra, sikerre,
pénzre és csillogásra… csak a több évtizedes tervem váljon valóra… és a világ
legboldogabb embere, díszmadártenyésztője leszek!
Pócsi Béla sárga-kék Arapapagája igazi egzotikum és szórakoztató jelenség- felső fotón gazdája szájából veszi el az eledelt, míg az alsó képen az egyik "legfrissebb" aranyéremmel a csőrében pózol.
|