Gödöllői Szolgálat Online

Online Magyarország

Települések

Kistérségek

Régiók

Keresések

Befektetőknek, kivitelezőknek (ajánlatok és ajánlatkérések)

Portfólió (cégek, intézmények, civil szervezetek a településen)

Turisztikai vonzerőleltár (látnivalók és rendezvények)

Versenyképesség (települések statisztikai adatbázisa)

TÖOSZ online (az önkormányzati szövetség hírei)



Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013 nyertes pályázatok)

Web-tér menedzser
belépés
regisztrált felhasználóknak

HELYI LAPOK online

HÍRMIX (automatikus gyüjtés)

TEMATIKUS áttekintő

RENDEZVÉNYEK a településeken

kiválasztva:


	Bemutatjuk Beruházás Civil hírek Család Egészségügy / szociális intézmények Egyházak Életmód Építési ügyek Érdekességek Események EU pályázatok Felhívás Felmérések Fiatalok Gyermek és ifjúsági ügyek Hazai sport Helyi önkormányzat Helyi rendeletek Helyi szolgáltatások Helytörténet Hőszolgáltatás Információ Innen-onnan Interjú Intézményfenntartás Irodalom Jegyzet Jótékonyság képviselő-testület Képviselőtestület Kiállítások, konferenciák Kitüntetés Könyvismertető Környezetvédelem Közbiztonság Közérdekű információk Közlekedés Közlekedési információk Kulturális programok Labdarúgás Nemzetiségi ügyek Oktatás Pályázatok Politika, közélet Portré Rendezvény Rendőrségi hírek Sport / fittness / szabadidő Sportrendezvény Szociális ügyek Tudományos hírek Tudósítás Turizmus Vallás

Gödöllői Szolgálat Online

Híreink Kapcsolatok Impresszum

Hírek az 50 éves Török Ignác Gimnáziumból

Jótékony fiatalok

Sok és sajnos egyre több szörnyűségről lehet hallani napjainkban. Emberek élete kilátástalan, gyermekek mindennapjai válhatnak bizonytalanná segítség nélkül. Ezért döntött úgy a Török Ignác Gimnázium diáksága, hogy tesz valamit, ha sokat nem is tud talán, de segítő kezet nyújtva igyekszik jobbá, könnyebbé tenni néhány ember életét.
2005 szeptemberében gyűjtés indult iskolánkban, a diákok (ki-ki saját belátása szerint) némi pénzzel járultak az adományhoz. Ekkor még nem tudtuk pontosan, kinek a megsegítésére, hová fog kerülni az összegyűlt összeg.
Rövidesen azonban ez is eldőlt: Fábián Bertalan igazgató úr felfigyelt egy tévéműsorban bemutatott erdélyi árvaházra. Az ő javaslatára és segítségével az iskola felvette a kapcsolatot a zsoboki árvaházzal, ahol szívesen fogadták segítségünket.
Személyes kapcsolatfelvételre különböző okok miatt csak a közelmúltban nyílt lehetőség. Egy 8 fős, két tanárból és az iskola diákönkormányzatának képviselőiből álló kis csoport június 3-án elindult, hogy átadja ajándékát. A rendkívül hosszú, 8 órás út után a kis, alig 310 fős Zsobokon lelkesen, kedvesen fogadott bennünket az intézmény vezetőnője, aki egyben a helyi főtisztelendő asszony. Miután mindenki elfoglalta hálóhelyét, körbevezettek bennünket az árvaházon. Az intézetben lakó 56 fiú és lány 3 és 3 ágyas szobákban van elhelyezve. Közös étkezések az étkezőben, minden ottlakó számára egyszerre zajlanak. Iskolai, óvodai ünnepségek helyéül az épület díszterme szolgál, mely 120 fő befogadására alkalmas, így a falusi gyerekek szülei is kényelmesen elférnek. Az árvák többsége ugyanis a zsoboki általános iskolában tanul és fejlődik. Az iskolában kerámia- és kézműves foglalkozásokat tartanak, az itt készült alkotások díszítik a folyosókat. Az árvahát falait a nyaranta megrendezésre kerülő festőtábor résztvevőinek képei szépítik. Röviden elmagyarázták nekünk, hogyan tartja fenn magát az intézmény. Az árvaházhoz tartozik egy farm tehenekkel, juhokkal valamint néhány disznóval. Ez tejjel és hússal látja el az árvákat és nevelőiket. A faluban pékség működik, mely péksüteményt és kenyeret biztosít, a kertészet zöldséget, gyümölcsöt ad. Ezek mellett azonban még mindig nagy szükségük van a gyerekeknek adományokra, hiszen a ruháztatást, iskoláztatást is biztosítani kell.
A faluban élők mind, így az árvák is tudatosan törekszenek a kalotaszegi néphagyományok életben tartására. Éppen ezért a nagy ünnepek alkalmával a falu apraja nagyja népviseletbe öltözik. Mi is tanúi lehettünk ennek a szép hagyománynak pünkösd lévén. Egyikünknek lehetőséget nyújtottak, hogy felpróbálja a kalotaszegi leányok viseletét, abban vegyen részt az ünnepi istentiszteleten.
A tisztelendő asszonytól és férjétől sok megdöbbentő, elszomorító történetet hallhattunk a gyerekek múltjáról, árvaházba kerülésükről. Számunkra, biztonságban felnövő kortársaik számára szinte hihetetlennek tűnik, mi mindenen ment keresztül egy-egy árva, mekkora utat járt be, amíg eljutott ide. Ezeket a történeteket hallva nem lett volna meglepő, ha befelé forduló, mogorva gyerekekkel találkozunk. Ők azonban nyitott, vidám emberek-ként mutatkoztak be nekünk. Segítőkészen igazítottak el, ha valamire szükségünk volt, örömmel meséltek mindennapjaikról. Amíg ott tartózkodtunk, csupán arra nyílt alkalmunk, hogy meggyőződjünk, jó helyre került az adomány. Olyanokhoz került, akiknek igazán szükségük van rá, s nem csak hasznát venni, becsülni is tudják azt. Az a kevés pénz és némi ruha, amit vittünk, akár jelképnek is tekinthető. Egy olyan kapcsolat jelképének, melyből mindkét fél profitál, ha nem anyagi, hát szellemi javakat. Ezt az első lépést remélhetőleg további aktív tevékenykedés fogja követni.