Gödöllői Hírek Online

Online Magyarország

Települések

Kistérségek

Régiók

Keresések

Befektetőknek, kivitelezőknek (ajánlatok és ajánlatkérések)

Portfólió (cégek, intézmények, civil szervezetek a településen)

Turisztikai vonzerőleltár (látnivalók és rendezvények)

Versenyképesség (települések statisztikai adatbázisa)

TÖOSZ online (az önkormányzati szövetség hírei)



Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013 nyertes pályázatok)

Web-tér menedzser
belépés
regisztrált felhasználóknak

HELYI LAPOK online

HÍRMIX (automatikus gyüjtés)

TEMATIKUS áttekintő

RENDEZVÉNYEK a településeken

kiválasztva:

Gödöllői Hírek Online

Híreink Kapcsolatok Impresszum

A veszendőbe ment húsosfazék

Magyarázatra szorul a Református Líceum bezáratásának baljóslatú pletykája

A vihar előtti csend miatt nem sok beszámolni való van gyülekezetünk életéről, egy korábbi levelemben olvasható, Gémesi úr által papírra vetett mondat azonban némi kommentárra szorul, különös tekintettel arra, hogy városszerte elterjedt egy baljóslatú pletyka, miszerint: dr. Nagy Károly lelkész és az őt támogató gyülekezet be akarja záratni a Református Líceumot.

Az ominózus mondatot újra idézem: „A Református Líceum körül kialakult problémák messze túlnyúlnak az iskola és a Református Egyház falain. Közös, jól felfogott érdekünknek tartom az ügy e falakon belül tartását.”
Honatyánk nem írt valótlant. Az ügy tényleg messzire nyúlik az időben is. Olvasgatva egy 2005-ös önrevízió alapján született APEH-jelentést, megismerhetjük a történetet. Kárpótlásban visszakapott iskolánk támogatására, a tárgyi feltételek biztosítására egyházközségünk 1991-ben létrehozta a Református Líceum Alapítványt 140 ezer forintos induló vagyonnal. A fenntartói jogok gyakorlójaként az egyház vagyonának kezeléséért felelős Gödöllői Református Egyházközség presbitériuma lett feltüntetve. Az új, l996-ban életbelépett egyházi közoktatási törvény alapján új alapítói okirat készült, amiből már kikerült az iskola működtetésének feladata, így az intézménynek külön működési szabályzattal, külön adószámmal és folyószámlával önálló jogi személlyé kellett volna válnia. A gyakorlatban meg kellett volna valósulnia annak a törvényi kitételnek, mely szerint a Gödöllői Református Líceum Gimnáziumának alapítója a Gödöllői Református Egyházközség, fenntartója a Gödöllői Református Egyházközség presbitériuma.
A szabályos működtetés szerint az egyházközség minden hónapban átutalja az iskola számlájára a diákok számának függvényében megállapított állami normatívát, valamint a –kissé szabadabban – beruházásokra, sportra, szociális célokra felhasználható, egyházaknak járó kiegészítő állami normatíva összegét. A gyakorlatban azonban ez nem így történt. Bár az egyházközség átutalta az iskola számlájaként feltüntetett helyre az összegeket, ezek az alapítvány könyvelésében jelentek meg. Az alapítvány szerepelt az iskola szállítóinak kifizetőjeként, valamint az intézmény adókötelezettségeit, a tanárok bérét is erről a számláról egyenlítették ki, tehát a líceumot törvénytelenül az alapítvány működtette tovább. Tette ezt még a 2001-ben Pest Megye Főjegyzője által módosított új iskolai nyilvántartási szám és OM-szám megállapítása után is.
Mindezek a fenntartónak nem jutottak tudomására. A líceum felügyeleti szerveként megjelölt Magyarországi Református Egyházi Zsinat a Dunamelléki Református Egyházkerület útján évenként ellenőrizte az iskolát, de a fenti törvénysértést nem tárta fel, felülemelkedve azon a törvényi kitételen is, hogy az alapítványi formában működtetett intézmény nem jogosult a kiegészítő állami normatívára. A presbitérium iskolai ügyekért felelős gondnoka, aki egy helyi önkormányzati gimnázium igazgatóhelyettese, valamint városi képviselő is, nem tájékoztatta a lelkészt és a presbitériumot a fenti működési körülményekről. A könyvekbe való betekintésre nem volt lehetősége a fenntartónak.
A líceum és a Líceum Alapítvány különböző önállósodási intézkedéseinek észlelése, valamint az a tény hogy egyre kevesebb gödöllői református diák nyert felvételt az egyházi intézménybe, lelkészünket és az alapítványon kívüli presbitereket arra késztette, hogy könyvvizsgálói átvilágítást kérjenek. A független könyvvizsgálói jelentésben szereplő megállapításokból messzebbmenő következtetéseket is levonhatunk. Mind az APEH, mind a Pest megyei Főügyészség figyelmét elkerülte az iskolát működtető alapítvány nagyratörő beruházásokat megvalósító időszaka. A törvénytelen működési formában az alapítvány előnyösebb gazdasági lehetőségeket vehetett igénybe – például az ÁFA vonatkozásában –, mint amire az iskola önállóan jogosult lett volna.
A törvények ilyetén kijátszása talán méltányosságot érdemelne, ha nem merülne fel egy, az egyházközséget vagyonilag mélyen érintő visszaélés gyanúja. Felmenőink nemzedékeken át áldozatos munkával a saját vagyonukból építették a mai líceum alapjául szolgáló református iskolát. Az 1928-ban elkészült épületet a kárpótlás során, más anyagi eszközökkel együtt visszakapta az egyházközség. A fenti törvényi visszaélés segítségével a kiegészítő normatívából és a kárpótlási pénzekből nem a református egyház líceuma, hanem az alapítvány építkezett, könyveiben alapítványi vagyonként feltüntetve az új létesítményeket, amiket azok elkészülte után a gyülekezet alapépületével együtt kizárólagos használatba adott az iskolának. A régi épület sohasem volt az alapítványé, de a papír mindent elbír alapon, lelkészünk felfüggesztése után, a helyettes lelkipásztor segítségével keletkezett iratok egyenesen a líceum elkülönített tulajdonaként emlegetik az épületegyüttest. Az öreg iskola csak hamis iratokkal kerülhetett alapítványi apportba, mert erről semmilyen hiteles irat,
presbiteri jegyzőkönyv az alapítás óta nem árulkodik.
Látható tehát hogy a Líceum Alapítvány következetes törekvése révén vette semmibe a törvényeket azért, hogy kikerüljön az egyház tulajdonából az iskola és egy alapítvány által adományozott elkülönített, elidegeníthető, de akár el is veszíthető objektummá váljon.
Tudjuk, hogy az iskola igazgatója és egyben az adományozó alapítvány tagja is polgármesterünk nővére, aki testvére befolyásos presbiter barátainak segítségével a kurátorokkal karöltve „privatizálta” el egyházi vagyonunkat. A törvények áthágásainak egy esetleges mélyebb kivizsgálása állami támogatással és adó-visszaigényléssel kapcsolatos visszaélésekre mutathat rá. A felelősök természetesen a jelen helyzetet előidéző emberek, és nem az iskola. Az állami törvények alapján a normatíva a működést továbbra is biztosítja. Egyházközségünk, mint eddig is, a jövőben is helyet ad saját épületében egy egyházi intézménynek – amennyiben ez az épület még a sajátja – de nem egy elképzelt önkormányzati sportiskolának!
Másik alapítványunk, a Református Egyházi Alapítvány, főgondnokunk vezetésével szintén fennhatóságot gyakorol egy másik, egyházközségünk adományaiból létrehozott épületegyüttes, valamint a kollégium felett, könyveiben alapítványi tulajdonként kezelve az egyház vagyonát.
A fenti visszaéléseket feltárni és rendezni igyekvő, több mint fél éve felfüggesztett lelkészünk feljelentője a Líceum Alapítvány elnökének fia, akinek zsíros megbízatása van a városházánál. A lelkipásztor eltávolítására irányuló feljelentésre bizonyára a félelem és a bosszú ördöge ösztönözte, hiszen a fiatalember Nagy Károly fegyelmi tárgyalásán nem titkolt önteltséggel rukkolt elő az egyházi ingatlanra vonatkozó hasznosítási terveivel, kapcsolódva a szomszédos volt községháza beruházásaihoz.
Az elhíresült tisztújítási választás alkalmával a fenti családhoz tartozó négy, a főgondnok családjából kettő, a Gémesi-családból kettő, valamint az alapítványi kurátorok közül három presbiter került megválasztásra. Látható tehát, hogy az új testület mintegy fele a fent leírt visszaélések elkövetőinek közvetlen vagy közvetett hozzátartozója, gazdasági társa, az átjárható egyházi törvények és a felelősséget fokozatosan áthárító egyházi vezetőség támogatásával. Az átvilágítás eredményeként 2004 őszén az iskolai és az alapítványi gazdálkodás szétválasztásra került, így az egyik „húsosfazék” veszendőbe ment, ezért mindannyian haragszanak lelkészünkre és az őt támogatókra, akik feltárni és rendezni kívánták az egyházhoz nem méltó gazdasági és vagyoni manipulációkat.
Bár alternatívnak kikiáltott megtisztulási törekvésünk kudarcba fulladt, az első, november 11-i levelemben idézett Krisztusi intés örökké megállja a helyét: „Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne, és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annak okáért, amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani, és amit a fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetejéről fogják hirdetni.” (Lukács12, 2-3) Gyulai Éva