Lackfi János nem köntörfalaz, nem szépít, nem rejti el a kínos témákat, nem tagadja el a betegségeket és nem hallgat a veszélyekről sem. Nem iktatja ki mesevilágából a csalódásokat és a félelmeket sem. A Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent, A részeg elefánt című verseskötetben a gyermeki perspektívába „belegabalyodik” a bölcs, sokat tapasztalt, de játékosnak megmaradt felnőtt látásmód is. A nagycsaládos Lackfi verseskötetében bírál, heccel, ironizál és pajkoskodik egyszerre. Nála nincsenek tabuk.

A részeg elefánt, félreértés ne essék, nem az alkoholmámortól révületbe esett elefántokról szól, hanem azt üzeni a cím, hogy itt bizony tarka kavalkádba csöppen a gyerkőc, ahol minden mozgásban van, olykor bohókásan, máskor a rácsodálkozások örömétől megszédülten, megint máskor gyermeki kótyagossággal.

Az animációs filmek világából érkező illusztrátor, Molnár Jacqueline újságpapír-fecnikből, limlomokból, maradék anyagokból összerakott figurái legelőször egy fura bála-bálra invitálják a gyerkőcöket. Bálabontás a gyerekzsebben, vagy más szóval kotorászás az értékes kacatok, apró kincsek, ősrégi kulcsok, zsinegek között. A Zsebcsörgető után megszemélyesített betegségbe botlunk, vicsorgó fogú, torz alakzatú Ekcémába, majd hogy feloldjuk az ekcémaveszély okozta izgalmakat, betáncol a képbe a Nyuszimikulás. Az összekeveredett ünnepek után folytatódik a Lackfi-féle bál.

A bizarr lények kavalkádjában feltűnik a Duzzogó Zuzmó és a szekrény mögött motoszkáló Kölcsönhörcsög is. A zsizsegő fantáziabálban Lackfi a hétköznapi jelenségeket is megbolondítja. A radírmocsok és gyurmaragacs mellett kilyukadt hangszerekről és szerelmes étkészletről is versel.

A kortárs szerző a posztmodern alkotói eljárással szövegeibe beépíti a mai szlenget is, és bátran használja a gyerekek mindennapi nyelvhasználatába is befurakodó nyersebb kifejezéseket is, úgy, hogy közben mókás kontextusba helyezi őket. Az ötgyermekes Lackfi profi a gyereklélek terén, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 2004-ben és 2009-ben is ő nyerte el az Év Gyermekkönyve díjat. Előbb A buta felnőtt című kötetét, utóbb a Kövér Lajos aranykeze című könyvét ismerték el. Legutóbb pedig az „Együtt lenni jó”-pályázat mesekategóriájában kapta meg a fődíjat.