Gödöllő Online

Online Magyarország

Települések

Kistérségek

Régiók

Keresések

Befektetőknek, kivitelezőknek (ajánlatok és ajánlatkérések)

Portfólió (cégek, intézmények, civil szervezetek a településen)

Turisztikai vonzerőleltár (látnivalók és rendezvények)

Versenyképesség (települések statisztikai adatbázisa)

TÖOSZ online (az önkormányzati szövetség hírei)



Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013 nyertes pályázatok)

Web-tér menedzser
belépés
regisztrált felhasználóknak

HELYI LAPOK online

HÍRMIX (automatikus gyüjtés)

TEMATIKUS áttekintő

RENDEZVÉNYEK a településeken

kiválasztva:


	Államigazgatás Állatbarát Állattartás Balaton Befektetés Belföld Beruházás Biztosítás Cégvilág Civil hírek Család Egészségügy / szociális intézmények Egyesület Elektronikus ügyintézés Elemzések, tanulmányok Életmód Energiagazdálkodás Építési ügyek Építőipar Érdekességek Események EU információk EU pályázatok e-ügyintézés Felhívás Felmérések Fiatalok Fizikai Tudományok Foglalkozás egészségügy Gasztronómia Gazdasági hírek Gazdaságpolitika Gyermeknevelés Hazai sport Helyi önkormányzat Helytörténet Információ Informatika Ingatlan Innen-onnan Jegyzet Karrier Képviselők hírei képviselő-testület Kiállítások, konferenciák Kistelepülések Kistérségek Kitüntetés Koncert Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum Kormányrendeletek Kormányzati hírek Költségvetés Környezetvédelem Közbiztonság Közérdekű információk Közlekedés Közlekedési információk Közműépítés Kulturális programok Miniszterelnök Minisztériumok Moziműsor Műszaki Tudományok Nemzeti Fejlesztési Terv Nemzetiségi ügyek Nemzetközi sport Népművészet Nyugdíjasoknak Oktatás Olimpia Pályázatok Pedagógia Pénzügyek Piackutatás Polgári védelem Politika, közélet Portré Regionális programok Rendezvény Rendőrségi hírek Sport / fittness / szabadidő Sportrendezvény Statisztika Szabadidő Szociális ügyek Szociálpolitika Távközlés Törvény, rendelet, szabályozás Tudományos hírek Tudósítás Turizmus Ünnepségek Vélemények

Gödöllő Online

Híreink Kapcsolatok Impresszum

Harminckilenc firkás tanmese

13.Tanmesénk…
Arról szól ,hogy az igazság önmagában nem elég.
Kevés, ha ( vélt vagy valós ) igazunk van, az igazunkat meg is kell tudni fogalmazni,
Mert különben nem lehet érvényesíteni.

Élt egyszer két jó barát, Péter és Pál. Régóta ismerték egymást, gyakran összejöttek, hogy
Elbeszélgessenek a világ dolgairól. Az évek során kialakult ezeknek az összejöveteleknek a sajátos forgatókönyve is. Mindig csütörtökön délben találkoztak valamelyikük otthonában. A vendéglátó ebéddel várta a másikat, és utána sokáig diskuráltak. Üzletről, politikáról, nőkről, ahogyan ez már lenni szokott.
Minden rendben is lett volna, csakhogy a két barát természete nagyon különbözött. Péter nagyvonalú ember volt, nem verte a fogához a garast. Mindig dúsan terített, bőséges ebéddel várta barátját. Nem így Pál, akit nagyon zsugori emberként ismert meg a világ! Minden fillér kiadásakor úgy érezte, mintha a fogát húznák. Így aztán, amikor rajta volt a vendéglátás sora, bizony igencsak szegényes lett a menü. Az ebéd végén Péter gyakran még éhesebbnek érezte magát, mint előtte. Nem esett ez jól Péternek, de az ember a barátjától néha szó nélkül eltűr olyan dolgokat, amelyek miatt mással már örök haragot tartana.
A barátság szent dolog volt Péter számára. Ezért Aztán soha nem tett szemrehányást. Rossz szájízzel, de tudomásul vette, Hogy Pál vendéglátásától üres marad a gyomra, míg ha ő a házigazda, akkor természetes, hogy roskadozik az asztal.
Egyik csütörtökön ismét Pál volt a soros vendéglátó. Az asztalon két tál állt. Az egyikben rizs, a másikban, pedig két szelet sült hús. Pontosabban csak másfél szelet, mert az egyik jóval kisebbnek tűnt társánál. Talán egy nem túl éhes kisgyereknek elég lett volna. Talán. Péter alig bírta palástolni felháborodását. Nálam hat fogástól roskadozó asztal, gondolta dühösen, itt pedig másfél szelet hús két embernek.
Pedig ez még nem volt minden, csak most jött a java.
- Hát akkor lássunk neki! – mondta Pál. Rizzsel megrakott tányérjára tette a nagyobbik szelet sült húst, és jóízűen falatozni kezdett.
Péter döbbenten meredt barátjára, meg a tálban maradt fél szelet húsra, majd dühösen kifakadt.
- Már ne is haragudj, barátom, de ez mindennek a teteje! Évekig hallgattam, soha nem róttam fel neked a szegényes vendéglátást, pedig tudom, hogy úri lakomákra is bőven telne a vagyonodból. De ez azért már mégiscsak sok! Nem elég, hogy, kettőnk részére másfél szelet húst raksz az asztalra, de magadnak veszed ki a nagyobbik szeletet!
- Nem értelek – válaszolta Pál. Hát persze hogy a nagyobbik szelet húst vettem ki. Ez teljesen természetes dolog, most vannak a húsok megfelelően elosztva, úgy ahogy annak lennie kell. Engedd meg, hogy megkérdezzem, te vajon melyik szelet húst vetted volna ki?
- Természetese, ahogy az udvariasság előírja, a kisebbiket! – válaszolta dühösen Péter.
- Akkor pedig most már végképp nem értelek. Azt mondod, a kisebbik húst vetted volna ki. Hiszen ott van a tálban. Vedd ki, és láss hozzá! Jó étvágyat!