A tehetséggondozó szolgáltatásokhoz való hozzáférés változatait vizsgálták e tanév elején a Nemzeti Tehetség Program keretében a Magyar Tehetséggondozó Társaság kutatói.

A Debreceni Egyetem oktatóinak bevonásával végzett kutatási pályázat (kutatásvezető Páskuné dr. Kiss Judit) fő célja volt a tehetséggondozó szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek a feltárása, a hozzáférés jellemzőinek a meghatározása mind a kínálat, mind a kereslet oldaláról.

Talán némi magyarázatra szorul, hogy miért lehet célcsoportja tehetséggondozó szolgáltatásokhoz való hozzáférés változatait keresni ott, ahol deklaráltan nem is tehetséggondozás folyik.

Ehhez látnunk kell a tehetségről való gondolkodásnak azokat a kiszélesítés irányába mutató változásait az utóbbi évtizedben, melyek egyrészt a fellelhető tehetségterületek, másrészt a felnőtt tehetségek irányába mutatnak. Ez utóbbiak tehetsége nem annyira kivételes adottságaiban, mint inkább (tökélyre fejlesztett) kompetenciáiban, szakértelmében nyilvánul meg. A tehetség veleszületett lehetőségként való felfogásával szemben a tehetséget kompetenciákban megragadó megközelítés kevésbé a kiválasztásra, mint inkább arra koncentrál, hogy milyen cselekvések mentén fejleszthetők kompetens szakemberré a fiatalok.

A másik magyarázatot a véletlen hozta. A tehetséggondozó szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést feltáró kutatásunk során az eredeti mintába (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola, kollégium) bekerült az Arany János Kollégiumi Szakiskolai Program egy osztálya is. Ez a találkozás inspirált bennünket és a programban résztvevő kollégiumokat is, hogy kutatásunkat kiterjesszük az AJKSZP mind a hét intézményére. Ezúton mondunk köszönetet a lehetőségért. A kapott eredmények értékelésére egy reprezentatív szakiskolás mintához, valamint az AJKSZP-s kollégiumok programba nem bevont tanulóinak a csoportjához viszonyítva történt.

Néhány említésre méltó eredmény az összehasonlításokból:

1. Míg a szakiskolások reprezentatív mintájában a tanulók 50%-a nem vesz részt semmilyen tanórán kívüli foglalkozáson, addig a programba bevont kollégiumi diákoknál ez az arány 10% alatti. Megemlítendő, hogy a foglalkozások jelentős részét az AJKSZP-ben a kollégium által biztosított aktivitások jelentik. Vagyis a kollégiumban tanuló diákok tevékenység-többletét a program által nyújtott szolgáltatások adják.
2. A tanórán kívüli rendszeres elfoglaltságok választásában szerepet játszó személyek említése során a tanári hatás, a közös döntés szerepe markánsabbnak bizonyul a programba bevont diákoknál. Ezzel empirikusan is alátámasztást nyer, hogy az AJKSZP-ben az inkluzív pedagógiai közeg, az egyéni igényekhez igazodó egyéni fejlesztési tervek és visszacsatolások, a személyes erősségek figyelembe vétele és az alkotó, kreatív tevékenységekre való lehetőségek egy hatékonyabb tanári befolyás kontextusát teremtik meg.
3. Figyelmet érdemel még, hogy a programba bevont kollégium lakói, függetlenül attól, hogy „aranyos” diákok vagy nem, az énhatékonyság skálán kapott pontértékekben a szakiskolás (nagyminta) és a szakközépiskolás értékek közé esnek. Mit jelenthet ez? A program kulcsfontosságú jellemzője, hogy befektet a pedagógiai készségek fejlesztésébe, a tanári attitűdök formálásába, a módszertani eszköztár gazdagításába. Ennek a humántőke-gyarapodásnak a pozitív hatása azonban valószínűleg nem áll meg a programba bevontak fejlesztésénél, hanem kiterjed a programba nem bevontakra is. A tanulók ezekben a kollégiumokban jobban hisznek magukban, ezáltal vélhetően motiváltabbak az iskolában és kevésbé szoronganak az iskolában.
4. A szabadidő-felhasználás minősége fontos indikátora a tehetség fejlődésének. Mindenképpen pozitív fejlemény, hogy az AJKSZP-s tanulóknál a rangsorban előkelőbb pozíciót (a szórakozás a társakkal való együttlét után) foglal el az önfejlesztés motívuma a szabadidő jelentőségének megítélésekor.

Összességében a mérési adatok alapján az a benyomásunk alakult ki, mintha az AJKSZP egyfajta „emelő” szerepet jelentene az érintett kollégiumban lakó szakiskolás tanulók mindegyikének, közelítve őket több pszichológiai változó mentén is a szakközépiskolai átlagok felé.

Úgy véljük, vizsgálatunk a Program részleges hatásvizsgálataként, illetve oktatásfinanszírozási kérdéshez való hozzájárulásként is felfogható, amennyiben rámutat arra, hogy hogyan térül meg az az emberi és anyagi befektetés, amelyet egy iskola nevelő tevékenységének bővítésére tud fordítani.

Az eredmények megalapozzák azt a következtetést, hogy a bármilyen szempontból is hátrányos helyzetből származó tanulók számára nem tehetségazonosításra, hanem minél szélesebb körű tehetséggondozásra van szükség.

A kutatási beszámoló teljes szövege várhatóan a következő év elején lesz teljes terjedelmében olvasható a www.mateh.hu honlapon.

Forrás: Magyar Tehetséggondozó Társaság

Publikálta Marietta, Nagy

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>