Ian Hosking, a Cambdrige-i Egyetem szakértője 20 éve kutatja a területet
és véleményére a világ minden táján adnak. “Úgy gondolom, hogy
egyrészt nagyon komoly igény van az emberekben arra, hogy részesei
legyenek a társadalomnak és hogy szövegben és beszédben egyaránt
kommunikáljanak egymással, ezáltal pedig függetlenek maradjanak.
Másrészt a mobil eszközök akár egészségügyi célokra is felhasználhatók,
például vércukorszint-mérésére. Az a legnagyobb kihívás, hogy miként
egyszerűsíthető le a mobil készülékek segítségével a mindennapi
életünk.”
“Soha nem szabad
elkövetni azt a hibát, hogy az idős emberekre egységes célközönségként
tekintünk. Mindenkinek mások ugyanis az igényei és a kulturális
háttere, valamint a technológiához való viszonya. Egyes nyugdíjasok
lelkes iPhone-használók, míg mások még egy mobiltelefont sem
kapcsolnának be. Van ugyanakkor egy csoport az idősek között, amelynek
tagjai hajlandóak lennének arra, hogy kezeljék az új technikákat, ha
azok kellően egyszerűen kezelhetők lennének. Ráadásul a nyugdíjasok
jóval hűségesebbek egy márkához, ha az korábban elnyerte a tetszésüket”
– hangsúlyozta Ian Hosking.
A szakember elmondta: a legfontosabb az, hogy a termékkoncepciók és
-ötletek összhangban legyenek azzal a felhasználói generációval, amely
számára készültek. Miközben a mai fiatalok a számítógépekkel együtt
nőttek fel és könnyen eligazodnak a különböző menükben, addig az
időseknek néha komoly gondot okoz egy eszköz kezelésének elsajátítása.
Éppen ezért fontos, hogy a gyártók és a fejlesztők olyan szavakat és
szimbólumokat használjanak, amit az öregebbek is ismernek.
Ezenkívül az időseket bátorítani és támogatni kell a mobilok
használata során. A siker titka: egy könnyen megtanulható menüstruktúra
és a legfontosabb funkciókhoz vezető közérthető nyelvezet. A készítők
gyakran alkalmaznak olyan technikai nyelvet vagy protokollokat, amiket a
nyugdíjasok egész egyszerűen nem értenek.
“Szintén fontos kitérni a képernyő méretére. Sok idős ember maga is
meglepődik, hogy mennyivel jobban tudja elolvasni egy apró kijelzőn
megjelenő betűket. Vagyis nem csak a képernyő mérete a meghatározó,
hanem a formája, a betűk kontrasztja és a háttér is. Emellett az is
fontos lehet, hogy a kijelző fényes vagy matt-e. Legtöbbször mindig a
legújabb funkciókra akarják rábeszélni a felhasználókat. Most éppen az
érintőképernyő a divat, két évvel ezelőtt pedig a kamera és a Bluetooth
volt az. Sok nyugdíjas akart Bluetooth-kompatibilis eszközt, pedig azt
sem tudták, hogy működik.”
“Az érintőképernyők nagy kihívást jelentenek az idősebbeknek, mivel a
kijelzők először üresek és a formájuk, illetve a gombjaik sem a
megszokott koncepciókat követik. Ez komoly kezdeti akadályt jelenthet.
Az iPad bemutatóján két újságíró nem tudta, hogy miként lépjenek ki a
készülék e-könyv menüjéből. Végül a próbálkozásaikat siker koronázta, de
a korosabb embereknél nincs meg ez a kísérletező kedv. Nekik el kell
magyarázni, hogy mi hogyan működik” – tette hozzá a szakember.
Hosking szerint a mobil kommunikációban is létezik digitális szakadék
az egyes generációk között és ez a szakadék az elmúlt két esztendőben a
mobil böngészők és a közösségi portálok mobilokon való megjelenésével
csak nagyobb lett. Ma már szinte mindenre alkalmas egy mobil és ez baj,
hiányoznak ugyanis a specifikusan egy területre kihegyezett termékek.
Ettől függetlenül a nyugdíjasok is fogják használni a mobil
böngészőket, ha lesznek az ő igényeiknek megfelelő programok és
szolgáltatások.
“A leginkább úgy lehet bizalmat ébreszteni az idősekben és felkelteni
az érdeklődésüket a téma iránt, ha egy hasonló korú személy magyarázza
el vagy mutatja meg nekik a dolgokat. Ilyen esetben ugyanis ez egy
konstruktív tanulási élmény. Emellett azonban a távközlési társaságoknak
ügyelniük kell a technikai jellemzőkre és a szolgáltatások részleteire
is” – szögezte le végül Ian Hosking.
Forrás: SG