A
dokumentum egyik kiemelkedő témája a nagyon nagy sebességű, ún.
újgenerációs hozzáférési hálózatok (NGA) fejlesztése. Az érdekelt felek
véleményét június 22-ig várja az Európai Bizottság. A tervvel
kapcsolatban Neelie Kroes versenyügyi biztos (képünkön)
kifejtette, hogy várják az érintettek véleményét, hiszen a cél az, hogy
az EU világos és kiszámítható keretszabályozást biztosítson az állami
támogatások felhasználásához ezen a stratégiai területen. Ez annál is
inkább fontos, véli a biztos, mert a jelen világgazdasági körülmények
között a szélessávú infrastruktúrába történő beruházás egyrészt rövid
távon segítheti a gazdasági fellendülést, másrészt hosszú távon egész
Európa versenyképességét javíthatja.
Az anyag több, mint
negyven korábbi bizottsági döntés tapasztalatain alapul. A bizottsági
megközelítésben eddig állami támogatásokra azok a vidéki, távoli
települések voltak jogosultak, amelyeken piaci szolgáltatók önmaguktól
nem valósítottak volna meg beruházást. Az eddigi szabályozás azt is
biztosította, hogy az állami dotáció ne akadályozza vagy tegye
lehetetlenné a piaci kezdeményezéseket, illetve olyan helyeken is
versenyt teremtett, ahol az korábban nem létezett.
Az útmutató
első része a Bizottság korábbi, ún. tradicionális (azaz nem
"újgenerációs") szélessávú fejlesztésekkel kapcsolatos gyakorlatát
mutatja be, a második rész pedig az új generációs hálózatok
fejlesztésével foglalkozik. Ez utóbbiak egyik fő jellemzője, hogy
jelentősen nagyobb, a jövő kihívásainak megfelelő sávszélességet
képesek biztosítani, így olyan szolgáltatások közvetítésére is képesek,
amelyre a mai infrastruktúra csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem
képes (pl. IPTV). Az új generációs hálózatok fejlesztése mindazonáltal
nagyon komoly beruházási igényeket támaszt a távközlési szolgáltatókkal
szemben, és ezzel a Bizottság is tisztában van. Az útmutató célja tehát
a beruházás intenzitásának, így az infrastruktúra kiépítésének
erősítése és ezzel párhuzamosan a verseny fokozása.
Az
értékelések kiindulópontja a jelenleg is érvényben lévő gyakorlat.
Vagyis léteznek az ún. fehér települések, amelyek egyáltalán nem
rendelkeznek szélessávú infrastruktúrával, szürke települések, ahol
csak egy szolgáltató van jelen, és vannak a fekete települések, ahol
legalább két szolgáltató versenyez a fogyasztókért. A bizottsági
gyakorlat meglehetősen szerteágazó: a fehér települések egyértelműen
támogatást élveznek, míg azok a területek, ahol a piaci fejlesztések
már folyamatban vannak, vagy a nem túl távoli jövőben megvalósulnak,
illetve ahol valódi verseny van, sokkal kritikusabb elbírálás alá
esnek. Az útmutató azokat a feltételeket is felsorolja, amelyeket
minden országban figyelembe kell venni, ahol állami támogatások
segítségével kívánnak szélessávú fejlesztéseket megvalósítani.
A szélessávú útmutató egyeztetés alatti változatát ide kattintva érhetik el.