Kormánypárti képviselő nem blöffölhet. Meghiúsult szándékokról, elutasított javaslatokról beszélni kormányzó párt képviselőjeként nem lehet, vagy legalábbis nem illik. Beszámolómban tehát csakis arról írok, ami megtörtént, ami sikerült. Amit csak szerettem volna, vagy csak próbáltam, arról nem.

Országgyűlési képviselőként két fontos feladatom van. Az egyik a társadalmi szervezetek bizottságának elnöki posztja, vagyis a civil ügyek, a másik a Pest megyei képviselőcsoport vezetése, vagyis a megyei lobbi. Emberes munka, mást csinálni e mellett nem nagyon lehetett.

Szocialista kormányok idején civil ügyekkel foglalkozni kivételes megtiszteltetés. Még az ellenfeleink is elismerik ugyanis, hogy az elmúlt tizenöt évben a civil szervezeteket érintő, reform értékű lépések 1994 és 1998 között, vagyis a Horn kormány idején, és most 2002 óta, a mi időnkben történtek. Nem mindenki tudja, hogy a mi nevünkhöz kötődik az úgynevezett egy százalékos törvény, az SZJA felajánlásának lehetősége. A mi nevünkhöz kötődik a közhasznú és kiemelkedően közhasznú jogállás, és az ilyen szervezeteknek járó kedvezmények bevezetése, vagy a közalapítványok és közhasznú társaságok létrehozása. A mi időnkben – és már az én időmben– hozta létre az országgyűlés a Nemzeti Civil Alapprogramot, amely a személyi jövedelemadó újabb egy százalékát engedi át a civil szervezeteknek, és az idén, az én időmben fogadtuk el a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényt, amely az önkéntesség megbecsülését szolgálja sokféle kedvezménnyel. Ha csupán ennyi volna, amit teljesítettünk, már akkor sincs szégyellni valónk. Remélem hiteles lesz minden, a következő ciklusra szóló programpontunk - amin jómagam most dolgozom -, mert tudhatják az érintettek: amit megígérünk, azt meg is tesszük.

Bármilyen kormány idején Pest megyét képviselni már jóval nehezebb dolog. Mondhatni, kivételes kihívás. Pest megye „lyukas megye”, nincs megyeközpontunk, a vidéki lobbi erős, a főváros erős, mi azt tudjuk elérni, amit napra-nap kiharcolunk. A nagy számokból úgy tűnik, relatíve gazdagok vagyunk. Hozzánk költöznek, a „zöldbe”, a pestiek, hozzánk költöznek vidékről a „feltörekvők”, a megye népessége évről évre nagyobb. Gombamód szaporodnak a lakóparkok, míg rosszak az utak, nálunk kevés az iskola, óvoda, míg máshol bezárni kényszerülnek.

Ezért is jó érzés, hogy talán sohasem – vagy legföljebb a kiegyezést követő időszakban – fejlődött annyit Pest megye, mint a legutóbbi három és fél évben.

Soha ennyi új út nem épült - egyszerre és ilyen gyorsan – ebben a térségben. Soha ennyi lakás, soha ennyi csatorna nem épült Pest megyében. Sok a magánerős, sok a cégberuházás, de sok volt az állami támogatás, és már az Európai Uniós támogatás is.  Szennyvízhálózat fejlesztésre, szennyvíz-tisztításra például összesen 14 milliárd forintot nyertek el az önkormányzatok. Vagy például a Budapest Cegléd közötti vasútvonal újjáépítése, csak a Pest megyei szakaszon több mint 16 milliárd forint. Címzett támogatásból – ez hazai pénz - egészségügyi, szociális beruházásokra, és mindenek előtt iskolákra, óvodákra 2003 és 2006 között összesen harminc Pest megyei pályázat nyert közel 15 milliárd forintot, míg az előző ciklusban mindössze kilenc pályázatot támogattak, s a végösszeg csupán 5,1 milliárd forint volt…

Jó–jó, mondhatja Ön, kedves Rációolvasó: mit dicsekszem én itt szakmai és megyei eredményekkel, amikor nekünk, itt Gödöllőn, a mi sorsunk fontos. Erre én azt mondom: Önnek igaza van, de valahogy mégiscsak tudatnom kell, mit teljesítettem akkor, amikor nem Gödöllő képviselete volt a dolgom. Hiszen ebből következtethet arra, mi-mindent tehetnék, ha csak a mi választókerületünkkel foglalkoznék. (Meggyőződésem - immár, három és fél év parlamenti tapasztalat birtokában -, hogy egyéni választókerületi képviselő csak az legyen, aki mást nem csinál.)

De lássuk Gödöllőt, meg a környékét, mert ebben sincs szégyellni valóm:

Az elmúlt három és fél évben számomra a legtöbb munkát a gödöllői elkerülő út jelentette. A ciklus elején azért kellett megharcolnom, hogy a fejlesztési programba bekerüljön, majd évről évre azért, hogy bent maradjon. Összefüggött a dolog az M0-ás autópályával, amit ugyancsak nagyon szorgalmaztunk. Nekünk kezdettől az volt fontos, hogy az építkezésből az úgynevezett gödöllői átkötő szakasz – ma már úgy hívjuk, hogy a készülő M31-es út - ki ne maradjon. Nem maradt ki. 2007-re készen lesz, és mi itt Gödöllőn még nem is tudjuk, mennyit fog változtatni, javítani az életünkön, ha a város alatt már rákanyarodhatnak a körgyűrűre az autósok. (Megjegyzem, akkortól követelhetjük reálisan, hogy a pálya Pesttől Gödöllőig ingyenes legyen. Jómagam követelni is fogom, és úgy is lesz.)

Végre az idén a gödöllői elkerülő út építése is elkezdődött. Megépült a régi hármason a körforgalmú csomópont. Sajnos, az eredeti tervhez képest csúszik a beruházás, mert az M31-es végleges terve „elütötte” az elkerülő út már minden engedéllyel rendelkező korábbi nyomvonalát. Gödöllő város önkormányzata ezt könnyedén jóváhagyta, míg az elkerülő út beruházóját értesíteni is elfelejtették. Sajnálom, mert ha 2004-ben nem azt a parancsot kapja a PEMÁK, hogy az áttervezés – és az újra-engedélyeztetés - miatt az akkorra tervezett lőszer-mentesítési és régészeti munkálatokat halasszák el, mára már előbbre járnánk.

Ezzel együtt, nekünk mind a két út fontos, és az a legfontosabb, hogy mind a kettő épüljön meg. A körgyűrű egyszerűbb kérdés, mert uniós projekt, uniós pénz, és ezért tartani kell az ütemet. Az elkerülő út bonyolultabb, mert hazai forrás, és költségvetésről költségvetésre kell kiharcolni a rávalót. Jövőre a folytatásra megvan a pénz, és ha rajtam múlik, továbbra is meglesz. 2007-re el fog készülni az M3-astól egészen az Isaszegi útig, és bizton állítom, utána sem állunk meg.

Az utak mellet van persze egyéb is, és méltánytalan volna, ha csupán Gödöllőről beszélnék, hiszen a környező településeken is történt sok minden. Természetesen, így az írás végén már csak röviden:

Minden gödöllői, isaszegi, péceli… naponta ingázó, bérletes embert érint a Budapesti Közlekedési Szövetség, meg az egyesített bérlet, amit az idén értünk el. Százhat település, közöttük mindenekelőtt Gödöllő és Kerepes, a rendszergazdák szemét-elhelyezési problémáját fogja megoldani az a hat milliárdos ISPA projekt, ami az idén indult el. Pécelen az elnyert címzett támogatásból iskolaépítés indulhat az idén, és elkészült a körforgalmú csomópont az útfelújítással együtt. Kistarcsa város lett, és tárgyalunk szigorúan a BKV-val az aluljáróért. Kerepesen épül a lámpás csomópont. Csömör állami támogatással új óvodát építhet…, és folytathatnám tovább jó érzéssel, mert jó volt együttműködni ezekben az ügyekben, és jó dolog, hogy sikerült.

Publikálta Fogarasiné Deák, Valéria

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>