Fogarasiné Deák Valéria országgyűlési képviselőt (MSZP)
arról kérdeztük, hogy mit sikerült elérnie a körzet érdekében
- Csömöri Szegfű -

Hogyan telt az első három év?
Ha azt kérdezi, mit csináltam az elmúlt három évben, azt kell mondjam, hogy először is tanultam a mesterséget. Fényezi magát, aki azt állítja, hogy beült a parlament padsorába, és máris profi képviselő volt. Idő és munka kell ahhoz, hogy az ember megtanulja a dolgot. Persze gyorsan tanulni akkor lehet, ha az ember kap, és vállal elegendő feladatot.
És ez nemcsak jól hangzó szlogen. Egy képviselőnek annyi dolga van, amennyit magának talál. Lehet takarékon „járni”, ami annyit jelent, hogy ott ül a parlamentben, amikor kell. És lehet annyi munkát bevállalni, hogy néha még a szavazásokról is lekésik. A munka nagy része ugyanis nem az ülésteremben zajlik. 

Ön az MSZP megyei listájáról jutott a parlamentbe. Ez mit jelent egy képviselő számára?
A képviselők általában kettős kötődéssel dolgoznak. Szakmai kötődéssel, amennyiben valamelyik szakterület, társadalmi csoport, réteg szempontjait érvényesítik; és területi kötődéssel, amennyiben valamelyik térség, választókerület érdekeit képviselik. Ki-ki persze más-más arányban, attól is függően, hogy egyéni képviselők-e vagy sem. Bár én 2002-ben nem indultam egyéni jelöltként a választáson, azért természetesen a négyes számú választókerületben élő, az itt élőkért is dolgozó képviselő vagyok. Ezt – a visszajelzések szerint – mára már a körzetben lakók is így érzik.

Ön az MSZP frakció Pest megyei vezetője.
Igen, a frakció 14 tagú Pest megyei csoportjának vagyok a vezetője, ami a területi érdekérvényesítésben ad feladatot.
Érdekes módon a lobbizás sokak számára még ma is valamiféle gyanús, erkölcstelen dolgot jelent. Pedig egyáltalán nem az. A szakmai, ágazati szempontok mellett a területi érdekekért is keményen fel kell lépni ahhoz, hogy eredményeket érjünk el.
Pest megye nagy megye, itt él az ország lakosságának több mint egytizede. Közel vagyunk a fővároshoz, és mindebből azt gondolhatnánk, hogy egyszerű a feladat. Ez sajnos nem így van. Pest megye egy a tizenkilencből. És hiába nagyobb egymaga, mint mondjuk Somogy, Tolna és Baranya együttvéve, minden megye szeretne sportcsarnokot építeni, kórházat felújítani, úthálózatot fejleszteni. Ez a „harc” természetesen az érvek harca, és nem is mindig csupán a kormányzati szervekkel, hanem más területek képviselőivel is.

Például?
Például ilyen az úgynevezett címzett támogatások odaítélésének kérdése, amely a helyi önkormányzatok számára különösen fontos. Mára már elmondhatom, hogy címzett támogatásból Pest megye települései lényegesen több pénzt, pontosan háromszor annyit kaptak a mi ciklusunkban, mint az előző kormány idején. Azért nőhetett ennyit a megyének juttatott pénz, mert sikerült elfogadtatni a többiekkel, hogy Pest megyét – ha arányos és igazságos az elosztás – több támogatás illeti meg. E megemelt keretnek köszönhető egyébként, hogy – többek között – itt Csömörön megépülhet az új óvoda, amire rendkívül nagy szüksége van a településnek.

Listás képviselőség ide, listás képviselőség oda, azért gödöllői lakosként mégiscsak ez a körzet a „szíve csücske”. Legalábbis mi itt lakók ezt reméljük.
Ez így van, hiába is tagadnám. Néha viccelődnek is velem a képviselőtársaim, hogy ugye Gémesi Györgynek dolgozom? Természetesen nem neki, hanem az itt élőknek. És bár ez számára, mint a körzet egyéni képviselője számára is eredmény, egyáltalán nem sajnálom tőle. Örülök, hogy segíthettem. Hozzáteszem, hogy az „én éveimben”, ha szabad így mondanom, kimutathatóan arányosabb az elosztás. Nemcsak Gödöllőre, ahol lakom, hanem a körzet többi településére is odafigyeltem, és többet is kaptak, mint korábban.

Mit szólnak a többiek, hogy „hazahúz” a szíve?
Arra természetesen vigyáznom kell, hogy Pest megyén belül ne legyenek nagy aránytalanságok. Az egyéni képviselők lobbiereje nem teljesen azonos, az én dolgom, hogy besegítsek, ha kell. Miután igyekszem nagyon tisztességesen ellátni ezt a feladatot, senki nem veszi zokon, hogy szülővárosomra, és a környékre is odafigyelek. A dolog persze nem mindig ilyen egyszerű. Az például többeknek szemet szúrt, hogy a 2003-ban induló nyolc Pest megyei céltámogatásból három - Gödöllő, Kistarcsa és Kerepes – ebbe a körzetbe jutott. A jogos igényt senki nem kérdőjelezte meg, de benne volt a levegőben, hogy „a Vali megint jól lobbizott”. Ezt vállalom is. Mint ahogy azt a sok-száz millió forintot is vállalom, ami ebben a ciklusban a körzetnek csatornaépítésre összesen jutott. Az vesse rám az első követ, aki nem így cselekedne.

Az egyik legfájóbb pont az utak állapota.
Kormányra kerülésünk óta nagy csata az útépítések ütemezése. Az MSZP Pest megyei választási programjában az úthálózat, és általában a közlekedés fejlesztése az első helyen szerepelt. Ennek indokoltságát senki nem vonja kétségbe, hiszen a Pest megyei utak állapota katasztrofális. Sajnos azonban az ország minden táján szorít a cipő ezen a téren. És bár nálunk a legnagyobbak a gondok – például az utak forgalma pont duplája az országos átlagnak – fejlesztésekből máshova is kell jusson. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy körülbelül tízszer annyi pénz kellene most rögtön, mint amennyi van. Akkor lehetne a rendelkezésre álló pénzből megoldani Pest megye problémáját, ha egyetlen más megyére nem költenénk belőle, csak ide. Ami nyilván lehetetlen.

Nagyon át tudjuk érezni a megye útproblémáját, de azért minket ebből mégiscsak a mi környékünk érdekel.
Megértem, bár az itt élők sem csak itt közlekednek. Ami a körzetben a következő években történni fog, az jóval több, mint ami a elmúlt években történt. Ez persze a közlekedőket nem vigasztalja, de azért érdemes leszögezni. Most pedig a közeljövőről. Nagyon fontos számunkra, hogy az autópálya építési program keretében épül tovább az M0-ás. Csömört is érinti a 4-es főút és az M3-as közötti szakasz, amire megvan a pénz, már a kivitelezőket keresik, és 2007-ig el fog készülni. Jómagam különösen örülök annak, hogy ez az építkezés már uniós pénzből történik, ami azt is jelenti, hogy nincs mese, tartani kell a tervezett ütemet. De hagy említsem még az idei útfelújítási keretet. Nagyon remélem, hogy ebből Csömör is részesülni fog.
 

Az országgyűlésben összesen tizenhárom állandó bizottság van. Ezek közül egyiknek Ön az elnöke.
A Társadalmi szervezetek bizottságának vagyok az elnöke, ennél fogva a szakmapolitika a civil szervezetekhez, a nonprofit szektorhoz köt. Ha a bizottsági munkámról beszélek, mindig azzal kezdem, hogy hálás szakterületet választottam. Hálásat, mert a civil szervezetekkel, a civil társadalommal foglalkozni a politikában üdítő dolog, sok élménnyel jár. Személyesen is lehet „építkezni” ebből a munkából, mert a civil szervezetek segítenek egy politikusnak a „földön járni”, a valóságtól nem elszakadni.

Ma még a társadalom nem igazán kezeli értékükön a civil szervezeteket.
Ez sajnos így van. De nagyon komolyan gondolom, hogy a civilek – egyesületek, alapítványok – egyre fontosabb, mással nem pótolható szerepet töltenek be a társadalomban. Fontos szerepet töltenek be a munkamegosztásban, fontosat a társadalmi párbeszédben, és fontosat, talán a legfontosabbat a közösségteremtésben, a közösségi értékek megőrzésében. Komolyan gondolom azt is, hogy nekünk politikusoknak úgy kell segítenünk a fejlődésüket, hogy partnernek tekintjük őket, és tiszteletben tartjuk a függetlenségüket. A törvényhozás, a kormányzati politika ebben a felfogásban működött az elmúlt három évben, ezért is mondhatom, hogy hálás a feladat.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
A legfontosabb, amit megvalósítottunk a Nemzeti Civil Alapprogram. Ennek keretében évente több mint 6 milliárd forint plusz költségvetési támogatást kapnak a civil szervezetek. Nagyon fontos, hogy a pénz odaítéléséről nem politikusok, vagy hivatalnokok döntenek, hanem civil többségű testületek. Az idén elfogadott információszabadságról szóló törvény a jogszabályok előkészítésének időszakában érdemi véleményalkotási lehetőséget biztosít az érintett civil szervezeteknek. Az „önkéntes törvény” rendezi az önkéntes munkának, a civil szervezetek egyik leglényegesebb, és korábban „törvényen kívüli” erőforrásának a státuszát.
Sorolhatnám tovább a példákat, csupa jó és fontos dolog, amiben gyakorta még az ellenzék is egyetért velünk.

Akkor ez egy igazi sikertörténet. Semmi probléma?
Természetesen van az is. Például a civil szervezetek megerősödésével párhuzamosan – a civilség érdekeit és természetét súlyosan sértő módon – sajnos szaporodnak a civil köntösbe bújt politikai szervezetek. Nem azt mondom, hogy egy társadalmi szervezet, vagy alapítvány – akár a vállalt célja, értékrendje alapján is – nem húzhat jobban az egyik, vagy a másik politikai oldalhoz. De az a szervezet, amelyik deklaráltan párthoz kötődik, a politikai hatalom megdöntésére, megszerzésére törekszik, az a szó klasszikus értelmében nem tekinthető civil szervezetnek. Ez a jelenség árt a civilek tekintélyének. Árt azoknak a tényleg civil szervezeteknek, amelyek megőrzött függetlenségükkel a mindenkori hatalom kontrollját jelenthetik. Ők vannak többen, sokkal többen, és mindannyiunk érdeke, hogy ez így is maradjon.

Az elmondottak alapján Ön a megye és az MSZP frakció egyik meghatározó politikusa. Ehhez képest viszonylag keveset találkozhatunk a nevével a médiában.
Ez szerintem személyiség kérdése. Vannak, akik otthonosan mozognak a rivaldafényben, akkor vannak igazán elemükben, ha minden nap készül velük vagy róluk egy tudósítás. Ettől érzik erősnek és befolyásosnak magukat. Az én fegyverem nem a csatakiáltás, hanem a szívós, kitartó munka. S az elmúlt három év azt bizonyította számomra, hogy jó úton járok, sokkal többet segíthetek, ha nem személyemet, hanem a képviselt ügyet tolom előtérbe. Természetesen – funkcióimból következően – több riport készült velem, és minden megkeresésre nyitott vagyok. De a munkám és saját magam sikerét nem a velem készült riportok, hanem az elért konkrét eredmények számában mérem.

Köszönöm a beszélgetést.

Publikálta Fogarasiné Deák, Valéria

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>