Az Unióban új szociális jövőkép van kialakulóban,  hogyan lehet a jólétet a leginkább elősegíteni a mai kor kihívásai közepette. Az új megközelítés középpontjában a lehetőségek, a hozzáférés és a szolidaritás áll. A jövőkép azt a mindinkább elfogadott nézetet tükrözi, hogy - bár a társadalom nem tud egyenlő végeredményeket biztosítani polgárai számára - mind elszántabban kell törekedni az esélyegyenlőség elősegítésére.

Nincs univerzális, egész Európára alkalmazható megoldás, azonban a kihívások közösek, valamint közös az a szükséglet is, hogy cselekedni kell. A fő célkitűzés az, hogy megvalósuljon az élettel kapcsolatos lehetőségek szélesebb körű elosztása annak érdekében, hogy az Unióban mindenki hozzáférjen az erőforrásokhoz, a szolgáltatásokhoz, a feltételekhez és a képességekhez, és ezáltal az elméletben létező esélyegyenlőség és az aktív polgári szerepvállalás tényleges valósággá váljék.

Ez a társadalmi igazságosság és a társadalmi kohézió kérdése. A gazdasági és technológiai változás győztesei és vesztesei közötti szakadék az egyenlőtlenség újabb formáihoz vezethet, amelyekben továbbra is fennáll a szegénység veszélye, és a kirekesztődés új formái alakulnak ki. Olyan korszerű és összetartó társadalomra van szükség, amelyben mindenki teljes értékű szerepet játszhat, és élete egyes szakaszai során újabb és újabb társadalmi felemelkedési lehetőségekhez jut.

Gazdasági szempontból nincs más választás. A gazdasági növekedés fönntartása, a munkaerőpiaci részvétel, az életszínvonal és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem szempontjából alapvetően fontos a jól működő, önmagában bízó és lendületes társadalom, amely befektetéseket eszközöl a humántőkéjébe és megteremti a lehetőséget az egyének számára, hogy életük során mindvégig előrébb léphessenek. Megtérülő pénzügyi befektetés is ez egyben: ha a társadalmi problémákat a forrásuknál kezelik, akkor kisebb lesz annak az esélye, hogy a jóléti állam lesz majd kénytelen megfizetni a társadalom rendellenes működésének és a gazdasági lehetőségek hiányának az árát.

Jelenleg és a jövőben is jellemző, hogy mindenki munkával töltött életében számos átmenet következik be, így az iskola és a munkahely, a különböző állások és státuszok, az álláskeresés és a képzés, a karrier szüneteltetése és a gondozási időszak, az aktív munkaviszony és a nyugdíj közötti átmenet. Fennáll a polarizáció veszélye azok között, akik e nehézségeken sikeresen túljutnak, szemben azokkal, akik erre képtelenek.
Olyan életcikluson alapuló megközelítésre van szükség, amelyben a munkaerőpiacok rugalmasabbak, illetve azok megfelelő ösztönzőket és korlátokat szolgáltatnak a munkavállalók és a vállalkozások számára, hogy ily módon ezek képesek legyenek a változásokhoz sikeresen alkalmazkodni és a változatosabb aktív életkort a saját hasznukra fordítani. A biztonság és a rugalmasság kölcsönösen erősítheti és kiegészítheti egymást („rugalmas biztonság"), minek köszönhetően a pályakezdő jobban felvértezve léphet be az aktív életbe, ott könnyebben boldogul és hosszabb ideig marad, mivel az egész pályája során rugalmas átmenetek és könnyen áthidalható akadályok kísérik.

Jelenleg a politikában és a szemléletmódban gyökeres változás tapasztalható: egyre inkább a háttérbe szorul a korai nyugdíjba vonulással járó „élethosszig tartó állásra" való törekvés, az „élethosszig tartó munkaképesség" szemlélete javára, amely az aktív nyugdíjas évekre különféle stratégiákat kínál, melyeknek lényegét a hangsúlyosabb és könnyebben hozzáférhető élethosszig tartó tanulás lehetősége, a rugalmas munkarend, a biztonságos és innovatív munkafeltételek, illetve a korszerű és hatékony szociális védelmi mechanizmusok adják. E megközelítésnek köszönhetően növekszik azoknak a száma, akik számára a munka vonzó és az aktív életük tovább tart, így egyrészt megvalósíthatják életcéljaikat, másrészt hatékonyabb teljesítményt nyújtanak.

Egyre nyilvánvalóbbak az idősödő társadalom következményei, és az új egészségügyi és szociális kockázatok jelentős kihatással vannak a szociális védelmi rendszerekre. Azonban a demográfiai változás egyben új lehetőségeket is kínál az innovatív szolgáltatások, termékek és technológiák elterjedése számára, például az idősgondozás tekintetében, ami a növekedés és a munkahelyteremtés egyik lényeges forrása lehet. Az életciklus szempontjából az idősödés szociális és pénzügyi következményei szükségessé teszik a nemzedékek közötti felelősségvállalás, illetve a kapcsolódó költségek nemzedékek közötti megosztásának alapos átgondolását. Európának messzemenően ki kellene használnia a jelenlegi jó gazdasági helyzet nyújtotta egyedülálló lehetőséget a tartós reformok bevezetésére.

Ma még számos akadály hátráltatja a nők aktív szerepvállalását a munkában és a társadalomban, és további kockázatot jelent, hogy a társadalom elidősödésével járó ápolási feladatok túlzott arányban rájuk hárulhatnak. Európa számára lényeges, hogy a törekvéseit folytatva felhagyjon a „férfi családfenntartó" modellre épülő szociális és adópolitikájával, és áttérjen az egyedi jogokat és a „kétkeresős" családot - amelynek mindkét tagja kereső munkaviszonnyal rendelkezik, és képes a szakmai, magán- és családi élete megfelelő összehangolására - támogató modellre. A nemek közötti kereseti különbségek felszámolása, a munkavállalást ösztönző adórendszerek kidolgozása, a megfizethető és elérhető gyermek- és idősgondozási formák megvalósítása, a munkahelyeken az egész élet során rugalmasabb szabadságolási rendet biztosító „családbarát" körülmények kialakítása e tekintetben lényeges prioritásokat képeznek. Ezen intézkedések egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy több munkavállaló maradjon tartósan az aktív életben, illetve csökkenjen a szegénység kockázata. ( folytatjuk)
Forrás: EU Bizottság
További információ: www.euroinfo.hu

Publikálta Széles Katalin,, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>