A Múzeumi esték sorozata kezdődött el a Jász Múzeumban csütörtökön. Az
igazgató asszony, Hortiné dr. Bathó Edit tartott érdekes előadást a
jászkürtről, nemzeti ereklyénkről, mely az egyik legbecsesebb, leghíresebb és
legtöbbet kutatott tárgyi emléke múltunknak.
A jászkürt történelme több száz
éves, hiszen nagyon sok leírás készült róla Kálti Márk kódexétől napjainkig.
Tudósok kutatták a XVIII. századtól szinte folyamatosan, s mindig valamilyen
újabb felfedezést tettek. Legutóbb Selmeczi László régész 2008-ban megjelent Nemzeti ereklyénk, a jászkürt című könyvében
összefoglalta az összes ismert, írásban meglévő leírást, adatot, elemzést. Ez
olyan átfogó és sokoldalú munka, mely számos érdekességet is tartalmaz, de
különböző összefüggésekre is rávilágít.
H. Bathó Edit e munkára alapozva
tartotta előadását, de kiegészítette azzal, hogy a kürt miként jelenik meg a
néphagyományban, mit jelképez a ma embere számára. A Lehel monda közismert, már
az általános iskolások megismerik tanulmányaik során. A monda – mely először
1357-ben Kálti Márk Képes Krónikájában jelent meg először - valóságtartalma
azonban nem egyezik meg minden ponton a tényekkel. A kalandozások korát lezáró
955-ben történt ausburgi csata idején Ottó volt a német császár. Lehel őt
vághatta volna fejbe a történelmi tények szerint. A mondában azonban Konrád császár
szerepel, aki később uralkodott! Az is eltérés a krónikához képest, hogy ott a
fejbeütési jelenetben egy hosszú havasi kürt látható, a jászkürt pedig nem ilyen.
Szóval az ellentmondások elemzése
során a kürt korának meghatározására is sort kellett keríteni. Ez pedig nem a
X. század, ahogy azt sokáig gondolták a tudósok, hanem a XI-XII. századra
tehető. Ezt a kürt faragott motívumainak elemzése, s más hasonló korból való
kürtök motívumkincsének összehasonlítása eredményeként lehet ma kijelenteni,
hallottuk az előadás során, mely sok képpel illusztráltan jelent meg előttünk.
A múzeumigazgató egy-egy faragott motívum részletes értelmezését is adta.
Felmerült az a kérdés is, hogy
hol készülhetett. László Gyula professzor Bizáncot írta le, de élete vége felé
ő maga is már úgy vélte, hogy ez nem lehetséges, sokkal inkább a bizánci hatás
fedezhető fel, de az sem valós, hogy cirkuszi kürtként használták. Selmeczi
László már Kijevet is említi, ahol a jászok vándorlásuk során jártak, de akár
Magyarországon is készülhetett. Az nem kétséges, hogy mindig a jászok
birtokában volt, a Lehel monda csak később fonódott köré, mert a vezér
kürtjéről nem tud a történettudomány.
A kürt feltalálásának történetei
következtek, mert az nem kétséges, ez – mármint a Jász Múzeumban őrzött
jászkürt - mindig a jászok becses kincse volt. Azonban több jászsági település
is magáénak vallotta, a települési címereikbe is bekerült. A kürt megszólaltatásáról
is sokféle információ ismert, neves művészek vehették a kezükbe, de hangot csak
egy fúvóka segítségével adott. H. Bathó Edit a második csorbulás történetét is
elmesélte, ami igazán hétköznapi, hiszen beütődött a nyeregkápába.
A kürt őrzése, bemutatása 1874
óta a Jász Múzeum és annak mindenkori őrének feladata. Elhangzott az
előadásban, hogy van kitűnő másolata, mely számos országos rendezvényen járt
már. Az igazit, az eredetit jászberényi vitrinéből nem mozdítják csak nagyon
kivételes alkalommal. Ilyen volt 1996, a honfoglalás 1100 éves jubileuma.
A jászkürt azonban nemcsak egy
becses, elefántcsontból faragott tárgy. Ettől sokkal többet jelent, mondta
Hortiné dr. Bathó Edit. A jász identitás, a jász összetartozás jelképe, a jász
hagyományok megtestesítője.
|