Hosszasan beszélgettem a huszárlaktanya hasznosításával kapcsolatban Molnár
Györggyel, s a végén úgy foglaltuk össze a lényeget: merni kell nagyot, szépet
álmodni, távlatos célokat kitűzni, mert másként nem jutunk előre.
Molnár György jeles méhész, a
Jászsági Méhészegyesület vezetője, a jászberényi Nemzetközi Mézvásár és
Méhésztalálkozó alapító atyja. A jelentős, 5-6ezer látogatót is a városba vonzó rendezvény a
legnagyobb méhészeti esemény Magyarországon. Azonban a Becsényi úti helyszínt –
a sportcsarnokot, udvarát és a közeli Ifjúsági Házat - rég kinőtték. Új,
alkalmasabb hely kellene, s ő már évek óta mondja, hogy a huszárlaktanyát
kellene olyan állapotba hozni, hogy ott lehessen nagy rendezvényeket tartani.
- A laktanya épülete, udvara és
több hektáros területe nagyon is alkalmas volna egy rendezvényközpont
számára, olyan kulturális centrum lehetne, mely minden technikai igényt
teljesíteni tudna, és amely nemcsak Jászberényé, hanem az egész Jászságé
lehetne. A környezet is alkalmas volna erre. Gondolok itt a parkolásra, az
olykor hangos zenére, ami nem zavarná a környéken élőket, de a hatékony
működtetésre is. Ha csak a kulturális célú épületeket nézzük, van egy tucatnyi
belőlük: a főtéren a Déryné Művelődési Központ, a Becsényi úton az Ifjúsági
Ház, a Tiszti Klub, a Kossuth úton a Civil Ház, a szigetnél a Szabadtéri
Színpad, és még sorolhatnám. Ezeket mind külön fűtik, világításuk van, őrzik,
karbantartják. Ha egyetlen nagy, többfunkciós kulturális komplexum kapna helyet
a huszárlaktanyában, sok költséget meg lehetne spórolni, és a működtetés hatékonyabb,
a szolgáltatás talán színvonalasabb lenne. Abban
biztos vagyok, hogy nem hiba, hanem bűn lenne elkótyavetyélni a városközponthoz
ennyire közel lévő ingatlant a rajta lévő épületekkel együtt – magyarázta
Molnár György.
- Ez nagyon merész gondolat. Sokan elleneznék, hiszen érdekeik mást
diktálnak.
- Azt
gondolom, ha az érintettek azt látják, hogy ideálisabb körülmények között
folytathatják a munkájukat, és mindez az ő érdeküket is szolgálja, mellé tudnak
állni egy hasonló elképzelésnek. Természetesen
erről a témáról sokat beszélgettem a DMK
igazgatójával, Sas Istvánnal, és másokkal is. Már korábbi polgármesterünk,
Magyar Levente is hajlott a dologra, mert látta a racionalitást benne. Csak
közbejött a Jászberényi Beszállítói Tudásközpont koncepciója, s ez más irányt
szabott a dolgoknak. Sajnos, mint tudjuk, ez a kezdeményezés elvérzett, pedig igazán szép épülettervek születtek ennek kapcsán. A huszárlaktanyával azonban valamit kezdenie
kell a városnak.
Együtt vettük
számba, mit is lehetne egy nagyszabású kulturális centrummá átlényegített
épületben elhelyezni. Nincs megfelelő helye a Hamza Múzeumnak, az évek óta csak
tervezett galériának. A 135 éve alapított Jász Múzeum a mai előírások szerint
talán nem is működhetne, hiszen nincs megfelelő raktára, hogy csak egyetlen
dolgot említsünk. Közhelynek hangzik, de igaz „aki a
múltjával nem törődik, az a jövőjével sem.”Méltatlanok
a körülményei a Jászság Népi Együttesnek és a hozzá kötődő Viganó Művészeti
Iskolának, de a zeneiskolának is. Az éppen 40 éves Lehel Társastáncklubnak is
jobb lenne ott. Próbatermek, koncerttermek, előadó- és színházterem, műtermek is felvillantak képzeletünkben. A huszárlaktanya
szabadtéri koncerteknek is ideális helye volna a jelenlegi Szabadtéri
Színpad helyett. A csángó és kórus fesztiválok, a néptánc és népzenei táborok,
a mézvásár, a jász expo, motoros találkozók és rock koncertek, mind
megrendezhetők volnának ideális feltételek mellett, hiszen a belső terek, a kiváló
parkolási lehetőség, mind megvan a huszárlaktanya esetében. Jászberényben sok
évtizede álom egy camping létesítése. Erre is volna ott hely a vendéglátással
együtt, ami vonzaná a rendezvényközpont. A hatalmas lovarda miatt a jászberényi
huszár bandérium, a lovas gazdák és fogathajtók, valamint a lovas versenyzők is
ideális körülményekre lelhetnének, hiszen az egyemeletes laktanya mellett több
épület található még a közel 10 hektáros területen. Szóval nagyon széles a
paletta, a kultúra, a sport, a turizmus és vendéglátás mind szóba jöhet a
huszárlaktanya vonatkozásában.
Az épület három szárnyára úgy is
tekinthetünk, mint a múlt, a jelen és a jövő, melyben a sok civil szervezet
mind otthonra lelhetne. A DMK most is jelentős segítséget ad sok tucat civil
szervezet számára. Ezt sokkal hatékonyabban tehetné, ha nem 6-8 helyen, az
erőforrásokat szétforgácsolva kellene megoldania.
- Az épület felújítása, milliárdos rekonstrukciója nélkül azonban
mindez álom.
- Természetesen ezt én is tudom.
Úgy gondolom, nem kell egyszerre az egész épületet átépíteni. A legfontosabb,
hogy elsőként a közművek legyenek meg a XXI. századi követelményeknek
megfelelőn. Utána lehetne egy-egy szárnyat „belakni”. Ehhez az szükséges, hogy
a civil szervezetek is elmondják igényeiket, és segítsenek is a megvalósításban. Kissé elfelejtett fogalommá vált mára a társadalmi munka,
de a múltban sok szép dolog született ebből. Az összefogás a legnagyobb
erő, azt hiszem, ezt mindenki tudja. Márpedig a civilek ereje hatalmas lehet,
csak az értelmes célok érdekében ezeket koordinálni kell. Ezt az önkormányzatnak vállalhatná fel. Hit és összefogás,
társadalmi háttér és közakarat kell. Ezért szükséges, hogy az önkormányzat új
célt fogalmazzon meg a laktanya jövőjéről, és ehhez hallgassa meg, mit is
akarnak a jászberényiek.
- Az önkormányzat most felújítja a DMK épületét, a Szabadtéri Színpadra
nyert több tízmilliós támogatást, és a Civil Házra, a Víz utcára is. Ezek mind
felesleges költségnek, pénzkidobásnak tűnnek ebben a gondolatsorban.
- Nagyon
jó, ha ezek az épületek megújulnak, de ha ez akadályozza egy hosszabb távú
elképzelés megvalósulását, az hiba. Az erőforrásokat koncentrálni
kellene, nem a szétforgácsolása. Egy hosszú távú, átgondolt, kiérlelt koncepcióra lenne szükség.Rengeteg pályázati lehetőség van
EU-s forrásokra is. Ezt kellenekihasználnia az önkormányzatnak. 2013-ig még
biztosan van lehetőség, hogy pályázzunk, csak el kellene dönteni, mit akar
Jászberény. Ehhez az kell, hogy megkérdezzék, mit akarunk mi, akik itt élünk,
akik civil szervezetekben munkálkodunk. Mi, jászok
olyan büszkék vagyunk a redemtióra, és gyakran emlegetjük példaként. Hát itt a
lehetőség, hogy megmutassuk, képesek vagyunk újra összefogni nagy dolgokért, a
múltunkért és a jövőnkért.