Hamarosan ismét nyári színházi
előadásban lehet része a város közönségének. A Szigligeti Színház júliusban itt
tartja premierjét. Régi hagyomány elevenedik fel ezzel az eseménnyel. A
jászberényi közönség mindig is kedvelte a színházat. Ez nem csupán Déryné
Széppataki Róza méltó tisztelete miatt alakult így, hisz a színjátszás a magyar
kultúra része volt, de a tartalmas szórakozást is szolgálta. A mozi és a tv
korszaka előtt nagy jelentőséggel bírtak az élő előadások a kistelepüléseken
is.
A
XIX. század második felének híradásai szerint a Bathó-kert, ahol szórakozni,
strandolni is lehetett, alkalmas hely volt erre is. A Jász-Kúnság c. első újság
tudósítása szerint 1870-ben a bálteremben nyári színházi előadást is tartottak.
Ez volt akkor az egyetlen alkalmas hely színházi, báli rendezvények tartására
Jászberényben. Később több színházterem is létesült: a Lehel majd a Pannónia
szállóban is, a ferences kultúrotthonban, a zárda bővítésekor. A vándor
színtársulatok rendre felkeresték a várost. Később a Bathó-kert megszűnt, de a
margitszigeti mulatónak is volt bálterme, mely helyt adott nyári mulatságokra,
de színházi produkcióra is.
A
XX. század első felében nagyon sok vándortársulat járta az országot. A
társulatok területe meg volt határozva, így évről évre visszatérő vendégeket
köszönthettek a jászberényiek. A színi előadásokat általában a Lehel Szálló
nagytermében tartották. A vándor színtársulatok egy hónapra, hat hétre érkeztek,
és 6-8 darabot is bemutattak. A
népszínművek, a daljátékok, operettek a kedveltek ebben a korban. Például
Tompos Pál színtársulata 1926-ban, Halmi Dezső társulata 1927-ben járt itt.
Bemutatták a Muzsikus Ferkót, A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Játék a kastélyban, a Hajtóvadászat,
a Napkelet rózsája, Az éj királynője c. darabokat. Ők jöttek
1928-ban és 1929-ben is. A harmincas években Radó László és Szalay Károly
színtársulata jött évente, majd a negyvenes években Vértes Károly működési
területébe osztották be Jászberényt. 1939 után már nem volt kötelező területi
beosztás, így választhattak hová mennek.
Milyenek
voltak ezek a vándor társulatok? Szalay Károly színtársulatáról azt írta a Jász
Hírlap, hogy a közönség szeretetébe fogadta. A vidék legjobb együttesének
tartották. Három primadonnájuk volt, Nagy Irén operaénekes, Csanády Ila és
Péchy Irén. Két szubrett, a 17 éves Földessy Lilla és a temperamentumos Kaposy
Olga. A társulat tagja volt Gaál Zoltán táncos komikus, Lédeczy Antal
jellemszínész és É. Szabó László. Műsorukban szerepelt a Vallomás, az Érettségi, a
Bécsi tavasz, az Aki mer az nyer, Az Úr
katonái, a Méltóságos asszony, az
Úrilány, Az én lányom nem olyan c. darabok. Ám az is megesett, hogy a gyér
érdeklődés miatt csak 1-2 hétig tartózkodtak Jászberényben.
A
profik mellett a város műkedvelői tábora igen népes volt, s ősztől tavaszig
saját színházi produkciókat is bemutattak. Amatőr társulata volt a
Legényegyletnek és az Ipartestületnek is, melyek hosszú időn át működtek. Az
újság részletesen beszámolt arról, hogyan készültek egy-egy előadásra, s lelkes
tudósításokat olvashatott a közönség arról, ki, milyen sikerrel oldotta meg
feladatát. Fellapozva az újságot, meg lehet állapítani, hogy az amatőr
színjátszók is nagy lelkesedéssel és sikerrel szerepeltek, a korabeli
kulturális élet színfoltjai voltak ezek az előadások.
A
Legényegylet titkára Rékasi Antal egyben
a színjátszók igazi vezetője volt. Már 1902 óta tagja volt az egyletnek, s ő
rendezte a színielőadásokat, de szerepelt is. 1927-ben például a Túl a nagy Krivánon c. darabot vitték
színre 3 felvonásban. A Legényegylet 1939-ben felújított Víz utcai székházában
alkalmas színpad és kibővített nézőtér kapott helyet. A karácsonyi
színielőadásban szerepeltek: Pintér Piri, Mészáros Manci, Pintér Manci, Kun
Juci, Klinkó Károly, Farkas Juci, Kövér János, Bojtos Kálmán, Rácz József,
Szikszai Bözsi, Mészáros Rózsi, Olajos János, Lakatos Sándor, Vígh Péter, Benke
István és Rékasi Antal, a darab rendezője és szereplője is.
Az
amatőr színtársulatok mellett gyakran álltak össze a helybeli fiatalok alkalmi
előadásra is. Például a jászberényi egyetemisták nyáron, a Margitszigeten
rendeztek előadást, melyben a komolyzene, a humor, a tréfás jelenetek is helyet
kaptak. Ebben nagy szerepet vállalt Benke László festőművész, aki a színházi
világban is otthonosan mozgott. Az ipartestületi színjátszókkal is fellépett,
például 1934-ben a Petőfi utcai székház avatásakor Farkas Imre: Nótás kapitány
c. operettjében, de gyakran a díszleteket is ő készítette. Az ötvenes években
is folytatódott az amatőr mozgalom, melyben a Palotásy Kórusnak, a karnagyoknak
is nagy szerepe volt. Egész estés produkciókat – főként operetteket - vittek
színre, a helybeli közönség nagy örömére. Később a Déryné Kultúrotthonban is
alakult amatőr színjátszó csoport, s egészen a hatvanas évek elejéig kedvelte a
berényi közönség előadásaikat. A Szabadtéri Színpad 1959-es létesítése is azt
szolgálta, hogy nyári színházi rendezvényekre is sor kerülhessen a városban.
Kiss
Erika
|