A dokumentum letölthető: Kerteszeti.doc

Vizuális közszolgáltatások
(Térinformatika és e-Government)

Tózsa István
BCE Közigazgatás-tudományi Kar,
Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszék

Előszó

BCE Közigazgatás-tudományi Karán a Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszékhez kötődő E-Government Kutatócsoport és Alapítvány 2002-ben kezdte el tevékenységét, melynek célja egyrészt az elektronikus-közigazgatás kutatási hátterének növelése, másrészt az új módszereknek a felsőoktatásban történő megjelenítése.

Ez utóbbi célkitűzéshez illeszkedve 2006-tól többek között a közigazgatási térinformatika is önálló tantárgy keretében jelenik meg a Kar tanrendjében. Ennek a tantárgynak a 2007. végén, 2008. elején megjelenő új tankönyve már nem csak a Kar hallgatóinak, hanem országos viszonylatban minden olyan felsőoktatási szak hallgatóinak ajánlható, amelyek a közigazgatás irányába is bocsátanak ki friss diplomásokat.

Új szemléletű tankönyv

A helyi igazgatási ügyintézés és az önkormányzati közszolgáltatások során keletkező információ 85 %-a konkrét földrajzi helyhez köthető. Az USÁ-ban a helyhez köthető, digitális formátumú információkkal foglalkozó tudomány, a térinformatika a nano- és biotechnológia után a harmadik legjelentősebb innovációs „iparág”. Az info-kommunikációs technológiával modernizálódó közigazgatás (e-government) tevékenységi területének közel egyharmad része ma is térinformatikai alkalmazás.

A térinformatika nem a (tér)informatikusok kiváltsága. Az autóvezetés lényege nem az, hogy tudjuk pl. mekkora a cellafeszültség a gyújtáskapcsoláskor és milyen hőmérséklet éri a hengerfejtömítést, s mit szabályoz a vezérmű lánc, hanem az, hogy a kormány jobbra-balra forgatásával a gázpedál és a fék nyomásával eljussak egyik helyről a másikra. Miként nem csak az autószerelők és a gépészmérnökök képesek megtanulni autót vezetni, úgy pl. a jogi, igazgatásszervezési, közgazdasági, műszaki, vagy bölcsész végzettségű közalkalmazottak és köztisztviselők is képesek és tudják használni a térinformatikát. Amikor egy térinformatika cég egy önkormányzatnak eladja termékét, természetes, hogy hosszabb távon is biztosítani akarja jelenlétét, azért nem az „autó kormánykerekének jobbra-balra forgatását, a gázpedál és a fék használatát próbálja megtanítani a közalkalmazottnak, hanem a vezérmű láncról a generátor tekercseiről és a cellafeszültségről beszél”. A következmény ismeretes: a térinformatikus nélkülözhetetlenné válik, s nélküle senki nem nyúl a rendszerhez, amely függetlenné válik az alkalmazására hivatott köztisztviselőtől, közalkalmazottól, aki fél hozzányúlni, mert úgy érzi, nincsen hozzá képzettsége. Ugyanakkor pedig senki nem félt még kipróbálni és használni, pl. egy térinformatikai jellegű számítógépes játékprogramot, a Google Earth-öt, vagy egy GPS alapú autó-navigációs rendszert, csak azért, mert félt volna, hogy nincsen megfelelő képzettsége hozzá.

Az új szemléletű tankönyv azt próbálja bemutatni, hogy az igazgatás területén dolgozóknak mennyire nem kell félniük a térinformatikától – nincs is benne semmi informatikai szakmaiság – kifejezetten csak alkalmazás orientált!

Napjainkban a közigazgatási modernizáció zászlóshajója az elektronikus közigazgatás. Ámbár az információ-technológia nem az információ-kommunikációs technológia révén jelent meg először a közigazgatásban. Az 1980-as évek informatikai forradalma nyomán a közigazgatásban, a közszolgálatokban és az egyéb települési és regionális léptékű szolgáltatásokban nem csak a számítógépes szoftverek által vezérelt számviteli rendszerek és szöveges adatnyilvántartások, de a digitális térképeket felhasználó térinformatika is megjelent. Ez a könyv arra próbál rávilágítani, hogy a térinformatika napjainkban milyen hatalmas szerepet játszik a közszolgáltatások biztosításában.

1. táblázat. A könyv az alábbi kérdésekre próbál választ adni:

Mi az elektronikus közigazgatás? Rövid válasz: az I. fejezetben.
Mi a térinformatika? 
Rövid válasz: a II. fejezetben.
Melyek a települési és regionális közszolgáltatások? 
Hol és hogyan alkalmazható térinformatika az e-közigazgatásban és a közszolgáltatásokban? Részletes válasz: a III. fejezetben.

Milyen az önkormányzati térinformatika gyakorlata? Részletes válasz: a IV. fejezetben,
öt különböző cég szemszögéből.
Milyen a települési térinformatika jogi szabályozása? Rövid válasz: az V. fejezetben.

Milyen a települési térinformatika és az informatikai hadviselés viszonya? Rövid válasz: a VI. fejezetben.

Mi a települési térinformatika jövője? Rövid válasz: a VII. fejezetben.

Ebből is látható, hogy a könyv kifejezetten alkalmazás orientált, nem foglalkozik a téma műszaki, technológiai nézőpontjával. Éppen úgy, ahogy a sikeres autóvezetéshez sem elengedhetetlen a gépkocsi motorjával, vagy futóművével kapcsolatos műszaki paraméterek ismerete.

Ezért ajánlható: informatikai képzettség nélküli közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek, testületi tagoknak, ügyfeleknek (!) és felsőoktatási hallgatóknak. Köztük igazgatás-szerve-zőknek, közigazgatási szakosoknak, jogászoknak, közgazdászoknak, politológia szakosoknak, önkormányzati programtervezőknek és informatikusoknak, infrastruktúra és építőmérnöki, valamint közszolgálati, és környezetmérnöki szakos, nappali, levelező és másoddiplomás tagozatos hallgatóknak.

Térinformatika, közszolgáltatások, e-government

Az angolszász iskola szerint  a közfeladatok részben állami, illetve önkormányzati ellátást feltételeznek, de sok esetben a for-profit orientált magánszféra és a non-profit szervezet is ellát közfeladatokat (pl. az oktatásban, egészségügyben). Az állami feladatok tovább bonthatók állami közszolgáltatásokra és közigazgatásra. A közigazgatás két összetevője pedig az államigazgatás és a helyi, önkormányzati igazgatás.

Közfeladatok, közszolgáltatások
Ellátó: állam Ellátó: önkormányzat Ellátó: gazdasági társaság Ellátó: NGO

2. táblázat. A közfeladatok ellátórendszere. Ha a szervezés során a fenntartás és irányítás mellett hatósági elemek is szerepelnek, közigazgatásról van szó. A központi szint esetében ez államigazgatás (központi igazgatás), az önkormányzat esetében pedig helyi igazgatás. NGO = non government organization, vagyis nem állami szervezet, mint a civil szervezet (egyesület, alapítvány). Speciális közfeladat-ellátást végző intézmények az egyházak.

A különféle szervezetek és az önkormányzatok mellett tehát a közfeladat-ellátást támogató térinformatikát alkalmazhatja a központi államigazgatás és annak dekoncentrált (területi illetékességű) szervei, mint pl. a környezetvédelmi felügyelőségek, vízügyi igazgatóságok, nemzeti park igazgatóságok, tűzoltóság, rendőrkapitányságok. Mivel a településen élő ember elsősorban az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatásokat veszi igénybe, a térinformatika – mint az elektronikus közigazgatásnak, azaz a közigazgatás modernizációjának egyik lényeges építőeleme – a helyi lakosság szemében főleg az önkormányzati ellátás színvonalát emelheti. Melyek ezek az ellátási körök?

Ha felidézzük a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt, a II. 8 § (1) bekezdés sorolja fel az önkormányzatok által kötelezően és választhatóan ellátandó feladatokat. Ezek számát az egyes szakigazgatási területeken (pl. oktatásügyben, egészségügyben, a szociális ellátásban) elfogadott törvények és rendeletek szaporítják. Mint a következő táblázatból látható, szinte minden egyes önkormányzati szolgáltatási területen a térinformatika – mint eszköz – megjelenhet.

Kötelező feladatok (alapfunkciók) Választhatóan ellátandó feladatok
(központi funkciók)
Egészséges ivóvíz biztosítása  Településfejlesztési koncepció Energiaellátásban közreműködés
Általános iskolai oktatás Lakásgazdálkodás Foglalkoztatási közreműködés
Egészségügyi alapellátás Helyi vízrendezés Közművelődés támogatása
Szociális alapellátás Csatornázás Sportolás támogatása
Köztisztaság (hulladékkezelés) Helyi tömegközlekedés Tudomány, művészet támogatása
Helyi közterület és -útfenntartás Szennyvízkezelés Egészséges életmód elősegítése
Területrendezési tervezés Tűzvédelem, kéményseprés Közösségi tér biztosítása
Közvilágítás biztosítása Közbiztonság, vagyonvédelem Gyermekvédelem biztosítása
Köztemető fenntartása Óvodai ellátás Óvodai ellátás
Nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítése Épített és természeti környezet védelme Egyéb, önként vállalt feladat/ok.

3. táblázat. Az önkormányzati törvényben előírt és választható helyi közigazgatási feladatkörök

Ha a GIS települési önkormányzati alkalmazásainak körét így, a törvényben felsorolt 19 részterületre vetítve próbálnánk bemutatni, meglehetősen kaotikus képet kapnánk. Hogyan lehetne valamilyen logika szerint rendszerezni a fenti feladat-ellátási területeket úgy, hogy lefedje az összes közfeladat ellátási, ill. közszolgáltatási területet?

A közigazgatási urbanisztika  a településtan mellett az infrastruktúra gazdasággal is foglalkozik. Ebben, a közfeladatokat és közszolgáltatásokat az infrastruktúra (a szolgáltatások összessége) szempontjából közelítik meg és tárgyalják. A települési infrastruktúra szakterületeit Kőszegfalvi György  professzor nyolc logikai csoportba sorolta. A települési infrastruktúrával összefüggő szolgáltatásokat a Buda-pesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karán (a volt Államigazgatási Főiskolán) is ennek a felosztásnak megfelelően oktatjuk. Ezért, amikor a települési és részben területi közszolgáltatásokat tekintjük át egy eszköz – a térinformatika – alkalmazása szempontjából, akkor ez a nyolc infrastruktúra terület látszik legcélszerűbb sorvezetőnek:

1.
Lakás- és ingatlangazdálkodás
 5.
Település-egészségügyi szolgáltatások:
köztisztaság, hulladékkezelés, zöldterület gazdálkodás, kéményseprés, tűzvédelem, temetkezés, településtisztaság (szennyvízkezelés)
2.
Közösségi szolgáltatások:
a humán infrastruktúra elemei: oktatás, egészségügyi és szociális ellátás 6.
Logisztikai szolgáltatások:
közlekedés, szállítás, raktározás
3.
Közüzemi szolgáltatások:
vízközmű, energiaellátás, távközlés 7.
Rekreációs szolgáltatások:
sport, rekreáció, szórakozás, egészséges életmód, természeti és épített környezet védelme, művelődés, közösségi tér, művészetek
4.
Fogyasztási és személyi szolgáltatások:
kereskedelem, karbantartás, személyi szolgáltatások 8.
Település-irányítási szolgáltatások:
településfejlesztés, rendezési tervezés, építésügy, helyi közbiztonság, katasztrófa-menedzsment, honvédelem

4. táblázat. A települési infrastruktúra elemeinek logikai csoportosítása, amely tartalmában lefedi a közszolgáltatások és közfeladatok összességét.

Célszerű látszott tehát, ha a közfeladatok ellátásában alkalmazott vagy alkalmazható GIS rendszereket a fenti 8 csoport szerint tagolva tekintjük át. Mivel jogilag a települési és a „területi” (kistérségi, megyei, régiós) igazgatás egyaránt helyi igazgatásnak minősül – a központi igazgatás ellenpárjaként – a települési és a „területi” igazgatási alkalmazásokat célszerű együtt ismertetni. A közöttük lévő különbség nem technológiai természetű: a feladatellátás területi kiterjedésétől, illetékességi területétől függ, hogy települési (vagy település-részi, kerületi), avagy regionális léptékű a GIS alkalmazás.

Ez a könyv azonban a települési és területi közfeladat ellátásban alkalmazott térinformatikát az elektronikus közigazgatás részeként tekinti. Mielőtt az alkalmazások sokszínű palettája megjelenik, pontosan meg kell határozni, hogy a bemutatásra kerülő példák a térinformatika, az elektronikus közigazgatás és a közszolgáltatás nagy területeinek milyen szegmenseit fogják képviselni?

A három szakterület metszése négy részterületet eredményez: (1) a térinformatika a hatósági – igazgatási jellegű közfeladat ellátásban; (2) térinformatika a közfeladat ellátásban; (3) térinformatika az elektronikus közigazgatásban; (4) hatósági-igazgatási feladatok elektronikus támogatása (ez utóbbi, klasszikus e-közigazgatási terület értelemszerűen nem része a térinformatikai vizsgálatnak).

Amikor tehát a következő nagyfejezet alkalmazásait tekintjük, minden egyes megoldás besorolható az itt közölt vizsgálati szakterület valamelyik szegmensébe:

 kapcsolat példa könyvben
1 GIS – E-közig. – közfeladat védelmi szolgáltatásban (rendőrség, árvíz-és katasztrófavédelem, tűzoltóság) ?
2 GIS – közfeladat
 közlekedési és közüzemi operációs rendszerekben, oktatásban ?
3 GIS – E-közig.
 építési és egyéb szakhatósági engedélyezésben, területfejlesztésben  ?
4 E-közig. – közfeladat elektronikus okmányirodáknál (XR), elektronikus adózásnál --

1. ábra. A következő fejezetben szereplő térinformatikai alkalmazások a kapcsolata a közfeladat ellátással és az elektronikus közigazgatással

Térinformatika a felsőoktatásban

A felsőoktatásban a 15/2006 (IV. 30) oktatásügyi minisztériumi rendelet részletezi, hogy az alap- és mesterképzés kimeneti követelményi között hol jelenik meg a tér-informatika. Figyelembe véve a szakterület jelentőségét a világ fejlett régióiban, az alábbi táblázatban nem csak azok a szakok kerülnek feltüntetésre, ahol a GIS ismerete követelmény, hanem azok is, ahol ez kimarad, bár kívánatos lenne:

Alapszakok, ahol a térinformatika a törzsanyag követelményrendszerben
megjelenik: nem jelenik meg:

Földmérő, földrendező mérnöki Igazgatásszervező Környezettani
Tájrendező, kertépítő mérnöki Építőmérnöki Földtudományi
Informatikus agrármérnöki Közlekedésmérnöki Turizmus, vendéglátási
Katonai vezető Környezetmérnöki Közszolgálati
Környezetgazdálkodási mérnök Védelmi igazgatási Egészségügyi szervező
 Nemzetbiztonsági Rekreáció-szervezési
 Földrajz Rendészeti
 Mérnök informatikus Gazdaságelemzési
 Programtervező  Kertészmérnöki
 Erdőmérnöki Gazdaság- vidékfejlesztő

5. táblázat. A magyar felsőoktatásban a térinformatika megjelenése. Az alapképzésben a térinformatikát elvárható módon tartalmazó szakok közül 20 %-ban igen, 80 %-ban nem jelenik meg (pl. éppen az önkormányzati szakértőket is kibocsátó igazgatásszervező, építőmérnöki, nemzetbiztonsági, védelmi stb. szakokban).

Mesterszakok, ahol a térinformatika a törzsanyag követelményrendszerben
megjelenik: nem jelenik meg:

Gazdasági informatikus Környezetmérnöki
Programtervező informatikus Építészmérnöki
Határrendészeti védelmi vezető Katasztrófavédelmi
Bányamérnöki és geo-technikai Védelmi rendszertervező
Olaj- és gázmérnöki Védelempolitikai
Hidrogeológiai mérnöki Katonai vezető
Földtudományi mérnöki Védelmi igazgatási
Katonai logisztikai Nemzetbiztonsági
Földmérő és térinformatikai Természetvédelmi mérnöki
Informatikus és építőmérnöki Vadgazda mérnöki
Járműmérnöki Agrármérnöki
Közlekedésmérnöki Kertészmérnöki
Logisztikai mérnöki Tájépítész mérnöki
Szerkezet és építőmérnöki Rendészeti vezető
 Népegészségügyi
 Egészségvédelmi, szociális

6. táblázat. A magyar felsőoktatásban a térinformatika megjelenése. A mesterszakok közül, a GIS-t elvárható módon tartalmazók 46 %-a igen, 54 % nem nyújt ilyen ismereteket a törzsanyagban (pl. építész-, környezet- természet-védelmi mérnöki képzés).

Ismeretes, hogy Magyarországon a közigazgatásban a leginkább jogi és közgazdasági, esetleg bölcsész (tanári) képesítéssel tevékenykednek, míg az a szakigazgatási terület, ahol a térinformatika a jogi szabályozásban leginkább teret nyert, a műszaki, elsősorban az építész és az informatikus szakképesítéssel rendelkezőknek kínál pozíciót. A felsőoktatás struktúrájában megjelenő GIS képesítés is mutatja azt az előítéletet, hogy elsősorban a joghallgatók, a közgazdászok, az egészségügyi ellátásban részt vevő orvosok és a szociális-kulturális szolgáltatások bölcsész szakmái ab ovo kiesnek a GIS szakterület oktatási kompetenciájából, sőt még a programozó informatikusok egy része is. Történik ez annak ellenére, hogy – mi-ként ez a könyv is bizonyítani igyekszik – a térinformatika a helyi igazgatás, az önkormányzati feladatellátás és a szolgáltatóipar (tercier) szinte minden területén létjogosult a jobb, gyorsabb, pontosabb, olcsóbb ügyintézés és közszolgáltatás biztosítása terén.

A térinformatika igazgatási alkalmazása értelmében nem műszaki, nem informatikai szakterület, hanem alkalmazási kérdés. Gondoljunk arra, hogy jogászok, bölcsészek és orvosok is képesek navigációs rendszert használni a gépkocsijukban. Még a legkomplikáltabb GIS alkalmazások esetében is, a döntés-előkészítő rendszerek alkalmazásakor sem kell többet tudnia a felhasználónak, mint: megfogalmazni a kérdést (pl. hol vannak a legkedvezőbb környezeti és gazdasági feltételei egy lakópark kialakításának). Hozzávetőlegesen ismernie kell, hogy a válasz elkészítéséhez milyen bemenő adatokat használ a rendszer (pl. ingatlanárak, tömeg-közlekedés, közúti forgalom, levegőszennyezés). Meg kell értenie a választ (pl. 10 kategóriába sorolva a térképen hol találhatók a legjobb és legrosszabb adottságú területek). Olyan a GIS alkalmazás, mint az autószerelő és -vezető viszonya.

A fenti értelmezésben egy döntés-orientált GIS kezelése sem kíván több szak-tudást, mint az autóvezetés, egy navigációs rendszer kezelése, az Internet-böngészés, e-mail, vagy SMS küldés stb. A GIS rendszer tervezését, fejlesztését, ki-építését, működtetését, hálózatokba integrálását, adatfeltöltését, adatfeldolgozását, karbantartását a térinformatikus szakember végzi. Az igazgatásszervező, a jogász, a közgazdász, a bölcsész, az orvos pedig csak tudja, hogy a GIS információt mikor, hogyan és mire tudja alkalmazni. Erről szól ez a könyv.

Sajnos a GIS alkalmazás jogi szabályozása a lehetőség gyakorlati alkalmazását még csak egy-két igazgatási részterületen teszi lehetővé: területrendezés, építés-ügy – mint látjuk ebben a fejezetben. Valódi vagyongazdálkodási térinformatikáról – amikor maguk a döntéshozók kezelik a rendszert – még nem beszélhetünk, s a jogszabályok sem könnyítik meg a modernizációt e tekintetben, inkább konzerválják a kialakult munkamegosztást, miszerint a térinformatikus szakember foglalkozik a GIS-szel („elvan” vele), a szakigazgatási szervek és a döntéshozók pedig csak az esetleges egyéni motiváció, vagy tudományos kutatási projektek keretében fordítanak rá némi figyelmet. Sajnos a felsőoktatás sem ismerte fel a GIS-nek ebben a könyvben ecsetelt igazgatási jelentőségét – amint azt az egyes szakok törzs-anyagának kimeneti követelményeiből meg lehet állapítani. S ez nem sok jóval kecsegtet a jövőt illetően, Magyarország közigazgatási modernizációját tekintve.

Minden esetre a közigazgatás-tudománynak fel kell ismernie, hogy a modernizációt fémjelző elektronikus közigazgatás eszköztárában a térinformatika jelentős helyet foglal el. Az elektronikus közigazgatás – hála az EU ilyen irányú elvárásának – manapság slágertéma. Mivel az e-közigazgatás jogi szabályozása igyekszik lépést tartani az uniós elvárásokkal, arra a felismerésre kell jutnunk, hogy ebben a jogi szabályozásban a térinformatika határozottan körvonalazódjon, nem csak, mint az építésügy, hanem mint a településmenedzsment, a települési vagyongazdálkodás és a települési szolgáltatásoknak mind a 8 infrastrukturális területén megjelenő hatékony eszköze. Ez egyben ennek a tankönyvnek a célja is.

Ajánlások

„A kiadni tervezett mű szinte teljes mértékben megfelel az ismertetőjében megfogalmazottaknak, miszerint: ?A könyv az igazgatási térinformatikát az őt megillető helyre kívánja helyezni a modern elektronikus közigazgatás eszközeinek tárházában, egyszersmind megpróbálja igazolni, hogy a térinformatika nem a (tér)informatikusok kiváltsága, s bármelyik közalkalmazott, köztisztviselő használhatja – mindenféle informatikai alapképesítés nélkül is.? ........ A kéziraton, illetve lapszélein javításaim, megjegyzéseim nincsenek. Örülök annak, hogy egy ilyen színvonalas kiadvány előzetesen is a kezembe kerülhetett.” Dr. Vincze Ferenc, jogász-jogi informatikus. Hajdúszoboszló jegyzője, a Jegyzők Országos Szövetsége Informatikai Bizottsága vezetője.

„A Vizuális közszolgáltatások (térinformatika és e-Government) nagyon informatív és hasznos könyv. Az érdeklődő olvasók viszonylag tág köre haszonnal forgathatja. Ahogy a könyv ajánlása fogalmaz, valóban szakemberek, ügyintézők, ügyfelek egyaránt jól alkalmazhatják. Ugyanez a helyzet a felsőfokú tanulmányaikat folytatókkal. Utóbbiak körében nem csak azok jönnek szóba, akik kifejezetten ilyen tárgyakat tanulnak, hanem szinte mindenki, akinek munkája során igazgatási menedzseri feladatai lehetnek. Márpedig szakmailag ez a kör nagyon tág. Ráadásul a legkülönbözőbb érdeklődési körű fiatalok érdeklődése az informatika iránt köztudottan igen élénk. ... Egyértelműen alkalmasnak találom a munkát kiadásra. Tartalma korszerű és éppen időben kerül a közönség kezébe. Már megvan a szükséges alaptudás, ugyanakkor még nem közismert, mindenkinek a könyökén kijövő ismeretekről és még kevésbé mát túlragozott rendszerezésről van szó, hanem szemléletformáló aktuális összegzésről. Arról, amiről mindig jó tudni minden szaktárgyban, hol is tartunk most a gyakorlatban.” Prof. Dr. Horváth M. Tamás, az MTA Közigazgatás- és jogtudományi Doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, KLTE Állam- és Jogtudományi Kar.

„A mű megfelel célkitűzésének, mely szerint az igazgatás-szervezők, valamint a közigazgatás nem informatikus közreműködői számára kíván, felhasználó-orientált ismereteket adni a térinformatika lehetőségeiről és szerepéről az elektronikus közigazgatásban. ... Jó megoldás az alkalmazások elkülönült szakterületi, majd példaszerű, gyakorlati alkalmazási tárgyalásának elkülönítése.” Gáspár Mátyás, közigazgatás-szervezési tanácsadó.

„Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a szerző korszerű, színvonalas, könnyen tanulható, szépen illusztrált tananyagot állított össze. Az anyag felépítésének eredetisége nem vitatható. A könyv tartalmilag lefedi a szakterületi térinformatikai tudnivalók halmazát. Az egyes témakörök arányai megfelelőek. Tózsa István könyvével tovább gazdagodik a magyar nyelvű térinformatikai szakirodalom. A művet melegen ajánlom a felsőoktatási intézmények hallgatóinak, oktatóinak, továbbá a trébeli elemzésekkel foglalkozó szakembereknek, de a közalkalmazottak, köztisztviselők, testületi tagok és az ügyfelek számára is eligazítást adó, a lehetőségeket színesen bemutató hasznos olvasmány. A művet elfogadásra és megjelentetésre javaslom.” Prof. Dr. Márkus Béla, egyetemi tanár, dékán, Nyugat-magyarországi Egyetem, Geoinformatikai Kar.

Hivatkozások

Ehleiter J. (2005) Településirányítás és infrastruktúra-gazdaság – Főiskolai jegyzet. Budapesti Corvinus Egyetem, Közigazgatás-tudományi Kar. 203 p.
Kőszegfalvi Gy. (1991) Települési infrastruktúra – Akadémiai Kiadó, Budapest 174 p.
Lackó L. (1988) Területi fejlődés, politika, fejlődés. Főiskolai jegyzet. Államigazgatási Főiskola, Budapest.
Lőrincz L. (2005) A közigazgatás alapintézményei II. A helyi igazgatás – Főiskolai jegyzet. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Államigazgatási Kar. 47 p.

Dr. Tózsa István
E-Government, Alapitvány